Elképzelhető, hogy a Napnak a Tejútrendszeren belül elfoglalt helyzete is hatással van a földi életre, és időben változik, hogy mennyire kedvezőek a körülmények. És hasonló lehet a helyzet egy esetleges idegen civilizációval is.
A Kalifornia Egyetem (Berkeley) kutatói szerint arra vezethető vissza a nagy földi kihalások hozzávetőleg 62 millió éves periodicitása, hogy a Nap Galaxisunkon belül keringve időnként közelebb kerül a középponthoz, majd pedig eltávolodik tőle, és a galaktikus síkhoz képest fel-le is mozog. Ez pedig azt eredményezi, hogy változik a minket érő kozmikus sugárzás mértéke, és a túlzottan erős mutációk akár tragikus következményekkel is járhatnak. Kapcsolódó linkek:
A galaktikus lakható zóna (galactic habitable zone, röviden: GHZ) elmélete pedig azon a feltételezésen alapul, hogy az élet és az értelmes élet számára kedvező részt a Tejútrendszerben belül egyfelől az határozza meg, hogy amennyiben túlságosan közel vagyunk a középponthoz, úgy a túlságosan közeli szupernóvák meg néhány más hatás lehetetlenné teszi az élet (és az értelmes élet) kifejlődését. Túlságosan eltávolodva viszont hiányozni fognak a nehéz elemek, mint amilyen a szén is, és ezért nem fog működni a dolog. A GHZ-t létét először Guillermo Gonzalez vetette fel 1991-ben.
Azt egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy akár az egyik, akár a másik elmélet igaz-e. Az azonban jól védhető álláspontnak látszik, hogy az idő függvényében változhat, hogy melyik helyek alkalmasak az (értelmes) élet kialakulására és melyikek nem, és elképzelhető, hogy ha egy civilizáció nagyon régen létezik, akkor nem ugyanazokon a részeken érdemes keresni, mintha csak viszonylag most jött volna létre.
Változó körülmények a Tejútrendszerben
GHZ
Egy amazonasi nyelv beszélői legfeljebb azt tudják mondani, hogy „néhány” vagy „több”, de azt nem, hogy „egy” vagy „kettő”, és érdemes átgondolni, hogy ez mennyiben lehet befolyással az esetleges idegen civilizációk utáni kutatásra.
