Még 10 hónap: a Titan óceánjainak vizsgálatáig

Az idén júliusban a Cassini szonda megközelíti a Szaturnuszt, és legnagyobb holdját, a Titant. Az amerikai űrszonda európai leszállóegységét a Huygenst a maga nemében páratlan misszió végrehajtására tervezték: a Titan tanulmányozására. Ez a hold az egyetlen a Naprendszerünkben, amely rendkívül vastag légkörrel rendelkezik.

A Titan mérete miatt korábban kiérdemelte a Naprendszer legnagyobb holdja megtisztelő címet, ám amikor (nagy meglepetésre) kiderült, hogy légköre van, le kellett mondania a Jupiter Ganymedes holdjának javára. Főként nitrogénből álló légkörének talajközeli nyomása megközelíti a földi légnyomás másfélszeresét, ami szintén különlegessé teszi a holdat. Légköre felső tartományában azonban egyfajta szmogréteg található, ami miatt a légkör alá belátni (vagy onnan ki) optikai tartományban gyakorlatilag lehetetlen. A Voyager-1 űrszonda 1980. november 12-én olyan pályáról vizsgálta a holdat (és annak légkörét), melyen a szonda által a Föld felé küldött rádiójelek keresztezték a légkört. A nagy megközelítés során sem sikerült azonban „bepillantani” a légkör alá, s a Voyager-1 a gravitációs parittyahatás miatt kidobódott a Naprendszer fősíkjából.

A Föld körül keringő infravörös távcsövek és a Hubble Űrteleszkóp azonban nagy segítséget nyújthattak. A HST mérései (megerősítvén az infravörös méréseket) világos és sötét foltokat mutattak ki a Titan felszínén, majd tavaly az areciboi rádiótávcső (Arecibo Observatory) is hasonló mintázatot észlelt. A túlnyomórészt sötét régiók legelfogadottabb magyarázata az, hogy ezek metánból és etánból álló hatalmas óceánok. A Földön az etán és metán a természetben is előforduló gázok, ám a Titanon uralkodó alacsony hőmérséklet következtében (-179°C), ott folyékony halmazállapotban fordulhatnak elő. Egy év munka után elkészült a Huygens tudományos munkájának pontos tervezete. A hold igen különleges terep a meteorológia és az óceanográfia számára, éppen ezért ezek a területek kiemelt helyen állnak a misszióban. A szonda méréseiből olyan fontos kérdésekre szeretnének a kutatók választ kapni, mint például
- a titani óceánok mélysége,
- az apály-dagály mértéke, és
- az óceánpartok arculata.

A remények szerint az is kiderül majd, hogy hogyan változik területenként a metán-etán óceánok összetétele.

S amire talán kevésbé kaphatunk olyan pontos választ, de szintén érdekes lehet: feltevések szerint a Titan lehet a Naprendszer holdjai között a legnagyobb folyékony vízkészlettel rendelkező égitest. Igaz, minderre nincs még meg a perdöntő bizonyíték, de több számítás arra utal, hogy a Titan kérge alatt nagy vastagságban vízjég található.

A Huygens 2005 januárjában fog alámerülni a hold sűrű légkörében, megkezdve ezzel a Naprendszer egyik legtitokzatosabb égitestjének vizsgálatát. A Cassini-Huygens űrszondapáros programjába magyar részről a KFKI a plazmakörnyezet tanulmányozásában vesz részt.

Boros-Oláh Mónika

Cikk nyomtatása
A rovat archívuma

Gyorskereső

Rovatok

Támogatóink

játékbolt ahol gyerekjáték a vásárlás

Tetszik / Like

Kiemelt partnerünk

Magyar űrkatalógus