A szervizmodultól a Kibóig, avagy: dózistérképezés kívül-belül.
Az Atlantis űrrepülőgép a 31. útján újabb magyar detektorokat juttatott a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az STS-129-es járat 2009. november 16-án startolt a floridai Kennedy Űrközpontból, és 18-án kapcsolódott az ISS-hez. Ezzel 12-re növekedett az ott tartózkodó asztronauták száma. Az első képen Frank de Winne, az ISS belga származású, az ESA-t képviselő parancsnoka (középen) eligazítást tart az elkövetkező napok feladatairól.
1. ábra: Munkaértekezlet az ISS-en, 2009. november 18. (Kép: NASA)
Ezek közé tartozott az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) Sugárvédelmi Kutatócsoportjának (SKCs) most legfontosabb akció, vagyis az európai Columbus modulban az év elejétől kozmikus sugárzást detektáló, szilárdtest nyomdetektorokból felépített eszközök cseréje. Erre 22-én, vasárnap, magyar idő szerint késő délután került sor, amit maga de Winne hajtott végre. A második ábrán látható, amint egy piros mikulászsákból varázsolja elő az új detektorcsomagokat, melyeket a modul 10 reprezentatív pontján helyez el (3. ábra). A vizsgálatok célja a kozmikus sugárzás összetételének és dózisteljesítményének feltérképezése ebben a modulban. (Erről részletesebben is olvashat februári cikkünkben.) A korábban felhelyezett detektorokat szintén az Atlantis szállítja vissza a Földre és várhatóan december közepén érkeznek Budapestre (és más európai intézetekbe is) kiértékelésre, melynek eredményeiről rövidesen beszámolunk. A vizsgálatokban való AEKI SKCs részvételt az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) is támogatja.
2. ábra: Frank de Winne a Columbus modulban a detektorok cseréje közben.
3. ábra: Az egyik piros detektorcsomag a Columbus modul leggyakrabban látogatott pontján, az információs központnál helyezkedik el.
A kis detektorcsomag (4. ábra) összetétele talán egyszerűnek tűnik, de mégis sok információt szolgáltathat a kozmikus sugárzás részecskéinek fajtájáról és energiájáról. Ebből következtethetünk az űrhajósokat ért sugárdózis nagyságára, illetve az űrállomás falainak védő tulajdonságaira is.
4. ábra: A detektorcsomag 8 műanyag részecskedetektorból áll, és további 4 neutronátalakítót (konvertert) tartalmaz. Ezek a különböző energiájú, semleges neutronokkal való kölcsönhatás eredményeképpen más-más fajtájú és energiájú ionokat bocsátanak ki, melyeket a detektorlapkák érzékelnek.
A különféle részecskék által a detektorlapkában létrejövő ~10 nm méretű rombolt zónát a földi laboratóriumban kémiai eljárással mikroszkóp által megfigyelhetővé lehet tenni, és akkor az 5. ábrához hasonló képben gyönyörködhetünk. A közel fénysebességgel robogó nehéz ionok hosszú és nagy átmérőjű nyomokat eredményeznek. A gyors protonok és neutronok a detektort alkotó atomokat szétszabdalják (ezt nevezhetjük magreakciónak is), és a hulladékok a keletkezés pontjából mintegy sugárirányba kiindulva keltenek nyomokat.
5. ábra: Különféle elsődleges és a gyors kozmikus részecskék által keltett másodlagos részecskék nyomdetektorban láthatóvá tett nyomai 400-szoros nagyításban.
(Folytatjuk!)
Pálfalvi József Kapcsolódó cikkek:
(KFKI AEKI)
Dózistérképező eszközökkel úton a Progressz
Magyar jelenlét 2009-ben a Nemzetközi Űrállomáson – Újra Matrjoska-vonulás
Magyar detektorok útja az ISS-en (2. rész)
1972-re elkészült az elektronikai egység első változata (K-1-2), mely még viszonylag sok energiát fogyasztott, de minden egyéb követelménynek maradéktalanul megfelelt, 1973 végére pedig befejeztük a végleges repülő példányok (K-1-3) legyártását.
