Az űrélettani kutatásoknak hazánkban is jelentős múltja van, amelynek gyökerei az INTERFERON kísérletre nyúlnak vissza. Ezt az eszközt Farkas Bertalan vitte magával a Szojuz-6 fedélzetére 1980-ban.
A magyar űrtevékenység kapcsán sokat hallottunk már a KFKI Atomenergia-kutató Intézet Pille doziméteréről, a Miskolci Egyetem űrkemencéjéről, vagy a magyar közreműködéssel készült Rosetta és Cassini űrszondákról. Azt már kevesebben tudják, hogy 1980-ban a Szojuz-6 fedélzetére Farkas Bertalan nem csak a Pillét vitte magával, hanem egy INTERFERON feliratú dobozt is, amelyet a „Johan Béla” Országos Epidemiológiai Központonban működő űrélettani laboratórium juttatott fel a világűrbe. Az űrhajó termosztátjának megfelelően kialakított berendezésben emberi vérből szeparált nyiroksejtek és fagocitasejtek voltak, amelyek az ember immunrendszerének fontos sejtjei. Egyik funkciójuk, hogy baktériumok, vírusok hatására aktiválódnak , és ún. citokineket termelnek. Ezzel el is jutottunk az INTERFERON felirathoz, hiszen ez a citokinek egy fajtája. Ma már nagyon sokat tudunk a citokinek funkcióiról és hatásmechanizmusukról, de a Szojuz-6 fellövésének idején ezen molekulák kutatása új és izgalmas kihívás volt még földi körülmények között is, hát még a világűrben. Csodálatos alkalom volt az űrutazás arra, hogy az interferon (IFN) termelés intenzitását két párhuzamos kísérleti helyszínen vizsgálják: a földi laboratóriumban, és ezzel egy időben a Szojuz-6 űrhajón.
Ez volt az első világűrben végzett kísérlet, amely sejtbiológiai folyamatokat hasonlított össze súlytalanságban és gravitációs körülmények között. Az eredmény döbbenetes volt. Az űrhajón lévő sejtek 4- 8-szor annyi interferont termeltek , mint a földi laboratóriumban lévők. Ez azt jelenti, hogy szervezetünk az űrben, súlytalanság állapotában sikeresebben védekezik a kórokozók ellen, mint a Földön?
A jelenség további vizsgálatát földi körülmények között kellett megoldani, ezért csoportunk megépített egy ügyes szerkezetet, a Clinostat-ot ¬évekkel megelőzve ezzel a NASA - t ,-amely képes volt szimulálni a mikrogravitációt. Az ötletes műszer valójában egy sejttenyésztő edény, amit egy motor egyenletesen forgat, így a sejtek nem ülepszenek le, hanem egyenletesen lebegnek a tápoldatban.
A későbbi NASA fejlesztésű RCCS (Rotary
Cell Culture System) amit ma már mi is használunk, ugyanezen az elven működik és ugyanezekből az egységekből áll, persze elegánsabb a külseje, és egyszer használatos tenyésztőedényei megfizethetetlenül drágák. Sikerült azonban továbbfejlesztenünk a készüléket úgy, hogy annak csapjai és csatlakozói kibírják a sterilezési hőmérsékletet, és így többször is használhatóvá váljanak. Az IFN kísérlet pedig működött mindkét mikrogravitációt szimuláló eszközben. A maximális produkció 48 órás forgatás után volt mérhető. De vajon más citokinek termelődése hogyan alakul a súlytalanságban?
Érdeklődésünk középpontjába ekkor a tumornecrozis-faktor-α (TNF-α) került. Eddig ismert számtalan funkciója közül talán legfontosabb a gyulladásos folyamatokban játszott szerepe, de legújabb kutatások szerint köze lehet olyan neurodegeneratív betegségekhez is, mint a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, vagy a sclerosis-multiplex. Nem csoda, hogy gyógyszergyárak érdeklődnek űrélettani laboratóriumunk munkája iránt, hiszen ha sikerül in vitro körülmények között bizonyos citokinek szintnövekedését elérni humán sejttenyészetben, akkor ez kiváló modellje lehet az emberi szervezetben lezajló kóros folyamatoknak. Ez a modellrendszer pedig nagyon alkalmas az újonnan kifejlesztendő citokin gátló gyógyszerek hatékonyságának tesztelésére. De vajon valóban nő-e a TNF-α szintje mikrogravitáció hatására? Kísérleteink ezúttal is pozitív eredményt hoztak. A nyiroksejtek a súlytalanságban sokszorosára növelik ennek a citokinnek a termelését is. A maximális érték a forgatás 24. órája körül mérhető.
Éjjel-nappal forgott (és forog ma is) a sejteket súlytalanságban tartó berendezés, illetve annak azóta már továbbfejlesztett változata. A mai készüléken egyszerre 4 sejttenyésztő edényben végezhetünk párhuzamos kísérleteket.
Rotary Cell Culture System
Űrélettani megfigyeléseink egyedülálló, alapkutatáson nyugvó eredmények és alapkutatások eredményeit ritkán lehet azonnal alkalmazni a gyakorlatban. Laboratóriumunknak ez mégis sikerül az immunfolyamatokra ható gyógyszerek tesztelése révén. Talán a mi megfigyeléseink segítenek egyszer megtalálni egy addig gyógyíthatatlan betegség gyógymódját, vagy ha egy kicsit szabadon engedjük fantáziánkat: a földön kívüli életfolyamatok megértéséhez is hozzájárulhatunk.
Várkonyi Andrea, Bakos Ágnes, Bátkai László
Országos Epidemiológiai Központ
Mikrobiológiai Kutatócsoport
Űrélettani Laboratórium
A NASA amerikai űrügynökség elismerő oklevéllel, Group Achievement Award díjjal tüntette ki az Európai Űrügynökség (ESA) Cluster programjának vezető kutatóit, köztük a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet négy munkatársát, a földkörüli térség kutatásához való sikeres hozzájárulásukért. 
