Bár a hét éve működő első űr-VLBI mesterséges hold, a japán HALCA a vele együtt dolgozó földi rádiótávcső-hálózattal együtt valószínűleg a legköltségesebb űrcsillagászati programok egyike volt, mégis sikerült hazai kutatóknak is bekapcsolódnia a programba.
A Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának (KGO) munkatársai a 80-as évektől kezdve érdeklődtek az akkor még csak tervezett új technika, az űr-VLBI iránt. Kidolgozták az eredetileg csillagászati célra kigondolt űr-VLBI geodéziai alkalmazhatóságának lehetőségét. (A módszer tesztelésére később a HALCA adatainak segítségével a gyakorlatban is alkalom nyílt.) Emellett a 90-es évek közepére elkészült egy számítógépes program, amely a meglehetősen bonyolult űr-VLBI mérések tervezésében, szimulációjában segített. A szoftvert széles körben alkalmazták.
A VSOP űr-VLBI program különlegessége volt, hogy a rendelkezésre álló működési idő felét nyíltan, pályázati alapon osztották fel a világ csillagászai közt. Így tudományos szempontból a legjobb javaslatokat valósították meg, függetlenül attól, hogy az adott intézmény vagy ország hozzájárult-e anyagilag a rendszer (a HALCA mesterséges hold, a földi VLBI hálózat, a követőállomások, stb.) működtetéséhez. A FÖMI KGO kutatói egy sor ilyen programot kezdeményeztek és hajtottak végre, részben nemzetközi együttműködésben. Sőt bekapcsolódtak a VSOP program által végrehajtott égbolt-feltérképezési munkába is, amely a fennmaradó észlelési időben folyt (illetve még ma is folyik).
A legtávolabbi ismert kvazárok közül csak kb. tucatnyi elég fényes ahhoz, hogy a VSOP űr-VLBI programban feltérképezhető legyen. Esetükben mintegy tízmilliárd évre látunk „vissza” a világegyetem történetében, és tanulmányozhatjuk az aktív galaxismagok fejlődését. A 2215+020 jelű kvazár esetében – földi és űr-VLBI rádióképeinek összevetéséből – sikerült megbecsülni a központi fekete lyuk tömegét, amire négymilliárd naptömeg adódott.
A 1351–018 jelű, szintén nagyon távoli kvazár esetében a soha nem látott finomságú űr-VLBI képek arra utalnak, hogy a rádiókilövellés (jet) égboltra eső vetülete a mag közvetlen közelében mintegy 120 fokos szögben elhajlik. Mivel 3 éven belül másodszor is sikerült megfigyelni ezt a kvazárt, kiderült, hogy a legbelső jet-komponens látszólag kilencszeres fénysebességgel mozog kifelé. (Ijedtségre semmi ok: a látszólagos „szuperfénysebességű” mozgás csak illúzió. Oka, hogy a valójában közel fénysebességű jet iránya majdnem pontosan a látóirányunkba mutat.) A jelenség az aktív galaxismagok földi VLBI képeiről ismert, ilyen távoli kvazárnál azonban ritkán mutatható ki. (Az ábra bal oldalán az űr-VLBI képek láthatók a két különböző időpontban. A jet elhajlása a jobb alsó, csak a földi antennák adatainak felhasználásával készített képpel való összehasonlításból látszik.)
A következő alkalommal – sorozatunk befejező részében – bemutatjuk a közeljövőben pályára állítani tervezett új űr-VLBI mesterséges holdakat. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A minden hullámhossz-tartományban erős fényváltozásokkal jellemezhető 0235+164 aktív galaxismag első űr-VLBI megfigyelésére 1999-ben került sor. A rádióképe alapján mindmáig ez bizonyult egyszerre a legfényesebb és legkompaktabb ilyen objektumnak. A felénk irányuló plazmanyaláb (jet) hétmilliárd évvel ezelőtt kibocsátott sugárzása – relativisztikus hatások miatt – jelentősen felerősödik. A képen látható tartomány kisebb, mint két ezred-ívmásodpercnyi, ami a 0235+164 távolságában mindössze 50 fényévnek felel meg!
Űr-VLBI (1. rész) – születésnap!
Űr-VLBI (2. rész) – mire jó ez?
Űr-VLBI (4. rész) – második generációs programok
FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma
