Az ESA-nak és az EU-nak teljesen eltérő a szerkezete, szabályzata és a döntéshozatali felépítése. A két szervezet közeledése elengedhetetlenné teszi mindezek felülvizsgálatát.
Az ESA egy nemzetek közötti szervezet, míg az EU-nak van egy nemzetek feletti karaktere. Míg az ESA kötelezte magát tagállamai űrprogramjainak összehangolására, és kizárólag békés célok érdekében tevékenykedik, az EU-nak az űrtevékenységek vonatkozásában mindezidáig nincs világos szabályzata.
A két szervezet tagállamai sem teljesen azonosak! A kivételek egyfelől Svájc és Norvégia, melyek nem EU-tagok, viszont az ESA-nak tagjai. Másrészről az ESA-ban az EU-tag Luxemburg épp csak taggá vált, míg Cseh-, Görög-, Lengyel- és Magyarország, valamint Románia csak együttműködő tagállam (Cooperating State). Málta, Ciprus, illetve a többi friss EU-tag volt szocialista országnak pedig csak együttműködés kezdeményei léteznek az Európai Űrügynökséggel. A jövőben a nem EU-tagoknak alkalmazniuk kellene az EU-s jogot, ha részt kívánnak venni az európai űrtevékenységben. A nem ESA-tagoknak pedig el kell fogadniuk az űrtevékenységben való részvételt, tekintettel az EU-ban való részvételükre. A két szervezet közös résztvevőinek bonyodalmat okozhat annak eldöntése, hogy milyen mértékben vannak megkötve az EU-s jog által, illetve milyen mértékben tudnak az ESA-ban részt venni és végrehajtani annak döntéseit.
Az ESA és EU programok tekintetében szintén található egy eltérő vonás. Az ESA-tevékenységek választható és kötelező programokra bonthatók fel. Így tehát a nemzeti kormányok részvétele a programok egy részében fakultatív, a tagállamok részesedése a programokban (ipari beruházás formájában) a hozzájárulásuktól függően változik, ez az ún. „fair return” alapelv. A tagállamok kapacitásuktól függően szabadon dönthetnek az ESA választható-programjaiban történő részvételükről és annak nagyságáról. (Kötelező program például az űrkutatás-űrtudomány (space research and space science), míg péládul az alkalmazások (távközlés, navigáció, távérzékelés, stb.), vagy éppen a hordozóeszköz építés és az emberes űrtevékenység önkéntes.) Ez a lehetőség az EU szabad versenyt pártoló felfogásával nem, vagy csak nagyon nehezen egyeztethető össze. A technikai szaktudására és eddig elért eredményeire épülve az ESA marad a különböző űrprogramokat nyújtó és azokért felelős intézmény.
Az EU aktív szerepet fog játszani az európai űrpolitika sikeres kivitelezésében és a különböző szereplők munkájának, hozzájárulásának összehangolásában. E cél elérése érdekében az EU-nak meg kell teremtenie az intezetek kooperációhoz elengedhetetlen politikai és jogszabályi feltételeket. Ezidáig azonban nem átlátható, hogy az EU milyen mértékben kíván részt venni a közös űrpolitikában.
A biztonság területén végbemenő változások Európa világűrben való szerepének újragondolásához vezettek. Nagyobb figyelmet kell fordítani a világűr védelmi és biztonsági potenciáljára. Egyre nyilvánvalóbb tény, hogy védelmi és civil kutatások között élesen megvont határ nem tartható fenn. Erre egy aktuális példa a Galileo és GMES közös EU-ESA programok, amelyek szintén hordoznak védelmi potenciált. A világűrnek katonai alkalmazhatósága is van, és egyre nagyobb közeledés figyelhető meg a civil és a katonai űrtechnológiák között. A világűr lehetőséget kínál a különböző konfliktusok korai kiszűrésére, és lehetővé teszi a biztonsági kockázatot jelentő térségek folyamatos megfigyelését. Ahogy a példák szemléltették, az űrtevékenység részt kell kapjon az Európai Védelmi és Biztonsági Politikában (ESDP). Ugyanakkor ez jelenleg ellentmondásban van az ESA azon alapelvével, miszerint az csak békés célok érdekében tevékenykedik.
Az európai űrpolitika megszilárdításához az új EU-tagokra és Oroszországra is figyelmet kell fordítani. Ezek az országok kulturálisan és történetileg is Európa részei, így szükséges integrációjuk Európa jelen gazdasági és politikai rendszerébe. A közép-kelet-európai országok többsége favorizálja az ESA-csatlakozást (ebben a zászlóvivő épp Magyarország), ugyanakkor általánosságban még nem készültek fel a tagságra. Ezen országok bár rendelkeznek szakértelemmel bíró kutatói és mérnöki potenciállal, jelentősen elmaradnak az elvárt ESA technológiai és ipari színvonalától, illetve az európai tőkeerőtől. Ezért egy már alkalmazási fázisban lévő lassúbb, speciális egyezményekkel megkötött integrációs folyamat („European Cooperating State Agreement“) kedvezőbb mind az ESA, mind ezen országok számára.
Bonyolult kérdés annak eldöntése, hogy Oroszország milyen szerepet kapjon a jövőbeli űrtevékenységgel kapcsolatos európai együttműködésben. Nyilvánvaló, hogy az ország pénzügyi helyzete ellenére erős befolyást gyakorol az űrtevékenységre világszerte. Ezért itt is a kooperáció látszik ésszerűnek.
Mint ahogy a leírtakból is kitűnik, a világűr egy egyedülálló terület, amely hatalmas lehetőségeket kínál. Az ESA által elért technikai és ipari eredmények egy szoros ESA-EU együttműködéssel még inkább kihasználhatók. Azonban mindezen célok elérése még hosszú időt vesz igénybe. Mindezidáig sok a bizonytalanság e körül az együttműködés körül, ezért ki kell hangsúlyozni, hogy csak a két szervezet sikeres harmonizációja, egy átfogó űrpolitika és egy ehhez társuló megfelelő intézményi háttér ad képességet a világűrben rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázására Európa számára.
Pörneczi Eszter
(Vége)
Kapcsolódó cikkek:
Az ESA-EU kapcsolatok alakulása (3. rész): Az együttműködés
Az ESA-EU kapcsolatok alakulása (2. rész)
Az ESA-EU kapcsolatok alakulása (1. rész): A közös európai űrpolitika lehetősége
Az Európai Bizottság és az ESA csak egyes esetekben dolgozott együtt, egészen a 1980-as évek végéig. Az Európai Bizottság 1988-ban formált meg először átfogó űrstratégiát.
