Európai mozaik – 2020. október (1. rész)

Kétrészes sorozatunkban az ESA, illetve az európai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Rakéták, űrközpontok

Október 15-én jelentette be az Arianespace, hogy befejezték az új Ariane-6 jelű európai nehézrakétához tervezett valamennyi rakétahajtómű kvalifikációját. A Vinci és a Vulcain-2.1 rakétamotorok tesztelése már 2018-ban, illetve 2019-ben lezajlott. Október 7-én pedig megtörtént egy P120C szilárd hajtóanyagú rakéta (a majdani booster) utolsó sikeres fékpadi gyújtása. Az Ariane-6 központi (első) fokozatába a kriogén Vulcain-2.1, míg a tetején lévő (második) fokozatban a többször indítható Vinci hajtóművet építik be. A P120C segédrakétákból kettő vagy négy kerülhet rá az Ariane-6 központi egységére. A P120C mostani harmadik – egyben utolsó – sikeres égetése után a rakétafokozatok gyártása és összeszerelése végre felpöröghet.

Ide tartozó hír, hogy október 22-én Brémában befejeződött az első Ariane-6-os felső (második) fokozatának összeszerelése. Fontos megemlíteni, hogy az új rakéta alkatrészeinek gyártásában és összeszerelésében 13 európai ország több mint 600 vállalata (köztük 350 kis- és középvállalat) vesz részt.

Az Ariane-6 hordozórakéta magassága eléri majd a 63 métert, induló tömege pedig legalább 530 tonna lesz. Alacsony (LEO) pályára 10–25 tonna közötti űreszközöket indíthat. Első startjára 2021 második felében kerülhet sor. (Grafika: Arianespace / ESA)

A koronavírus-járvány miatt tovább csúsznak a Szojuz startok a kourou-i Arianespace űrkikötőben. Míg szeptemberben arról szóltak a hírek, hogy a soron következő Szojuz/Fregat-M rakétaindításra októberben már sor kerülhet, egy október közepi közlés szerint arra „november vége előtt biztosan nem lesz mód”. (A soron következő indítással egyébként az emirátusi Falcon Eye-2 katonai felderítő műhold kerülne pályára, melyet az európai Thales épített.)

Szintén Kourou-val kapcsolatos egy október 16-i bejelentés. Eszerint a német ISAR AEROSPACE és a francia CNES szerződést írt alá, melynek értelmében az ottobrunni cég a francia/európai űrkikötőből indítaná tervezett rakétáját. A kriogén hajtóműves Spectrum rakéta mintegy 1 tonnás műholdak LEO, vagy 700 kg-os holdak napszinkron pályára állítására alkalmas. A többszöri gyújtásra képes második fokozattal rendelkező eszköz 27 m magas és 2 m átmérőjű lesz. Az első startra a legoptimistább esetben 2021 második felében kerülhet sor.

2024-re több mint 600 új skóciai munkahely születését várják attól, hogy az amerikai Lockheed Martin (LM) brit leányvállalata egyes kisműholdas indításait a jövőben a Shetland Space Centerből kívánja végrehajtani. Az üzletre a közelmúltban Brit Űrügynökség adta áldását. Ennek eredményeként 140 munkahely jöhet létre az összeszerelő és indítóhelyen, 210 pedig Shetland-szigeteken. További 250 munkahelyet várnak az Egyesült Királyság területén a gyártási és támogatási (szupport) feladatoktól. Az LM innen indítaná egyes Pathfinder küldetéseit, de a 2015-ben alapított brit Orbex – mely már régen élvezi a Brit Űrügynökség támogatását – is innen tervezné indítani Prime nevű rakétáját. A 19 méter magas, 130 cm átmérőjű és 18 tonna induló tömegű, két fokozatú Prime 500 km magas napszinkron pályára 150 kg-os műholdat indíthatna, legkorábban 2022-től.

Ma még birkalegelő, de itt hamarosan rakétaindítók állhatnak (Lamba Ness, Unst-sziget, Shetland-szigetek, Egyesült Királyság)

A német DLR Space Operations and Astronaut Training részlege és az ausztrál Southern Launch együttműködési megállapodást kötött. Ennek értelmében közös kutatásokat és vizsgálatokat folytatnak a szuborbitális és orbitális indítások, és különösen a többször használható űreszközök területén. Az ausztrál „nyereség”, hogy a felek közös oktatási célú rakétaprogramokat indítanak ausztrál egyetemekkel. A DLR haszna az, hogy különböző eszközöket juttathat a világűrbe, vagy annak határára, ami Európából (bizonyos méret felett, illetve irányokba) több mint nehézkes. A Southern Launch KTR (Koonibba Test Range) és ennek környezete viszont gyakorlatilag „kihalt”. Az innen indítandó egyik látványos német projekt a ReFEx (Reusability Flight Experiment) nevű „mini űrsikló”. Erről, és az ausztrál helyszínről szól az alábbi videó.

(Forrás: DLR)

A DLR ReFEx a világűr határán (fantáziakép). A függőlegesen induló és vízszintesen leszálló, 450 kg tömegű, 270 cm hosszú és 110 cm fesztávolságú automatikus technológiai demonstrátor egy Brazil VSB-30 rakétaszonda csúcsán kerülne 132 km magasba. A német „űrsikló” legkorábban 2021 második felében indulhat Ausztráliából

(Folytatjuk!)

Kapcsolódó cikkek:
Ariane–6: inkább csak jövőre
Az Ariane–6 építői
Folyik az Ariane–6 fejlesztése
Európai űrrepülőterek