Kozmikus veszélyek

Az ESA egyelőre legkisebb, de lendületesen fejlődő programja a kozmikus veszélyeket vizsgálja, amelyek életünket vagy földi és űrbe telepített eszközeinket fenyegetik.

Az űrből fenyegető veszélyek észleléséről szóló, új ESA-kiadvány borítója. (Kép: ) (Cikkünk minden illusztrációját a bemutatott kiadványból vettük.)

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2018-as költségvetése szerint idén 22,9 millió eurót szándékozik a kozmikus veszélyek kutatására fordítani az SSA (Space Situational Awareness) önkéntes programja keretében. Ez jelentős, mintegy 50%-os emelkedés az ugyanezen programra 2017-ben elköltött 15,1 millió euróhoz képest. Bár az ez évi összeg is csak 0,4%-ot jelent az ESA költségvetésében (így ez az ESA legkisebb programja), az emelés aránya mégis indokolttá tette, hogy az ESA húszoldalas, Detecting Space Hazards (A világűrből fenyegető veszélyek kimutatása) című kiadványban (BR-338) foglalja össze a terület három pillérét, vagyis a veszélyek három fő típusát, és a kutatás jelentőségét.

Az SSA program célja, hogy időben pontos információkat, adatokat gyűjtsön a Föld körül keringő és földi eszközeinket a világűrből fenyegető veszélyekről. (Kép: ESA / P. Carril)

A Miniszteri Tanács 2008-ban hatalmazta fel az ESA-t az SSA program indítására, a programot hivatalosan 2009. január 1-jén indították el, önkéntes programként. A 2012-es és a 2016-os Miniszteri Tanácsok egyaránt a program folytatása és kiterjesztése mellett foglaltak állást. Jelenleg (a 2017–2020-as időszakban) az önkéntes programban az ESA 22 tagállama közül 19 vesz részt. Az előző, 2009–2016 közti időszakban, tehát a program indításától a Miniszteri Tanács legutóbbi üléséig a program keretében több mint 100 ipari szerződést kötöttek az SSA-hoz kapcsolódó feladatok elvégzésére, amely szerződések összértéke meghaladta a 70 millió eurót. (Természetesen, önkéntes programról lévén szó, a megrendelésekből csak a programban részt vevő tagállamok cégei juthatnak ipari megrendeléshez.)

Az ESA kozmikus veszélyeket kutató (SSA) önkéntes programjában az űrügynökség 22 tagállama közül csak három nem vesz részt: Észtország, Írország és – sajnos – Magyarország. (Kép: ESA)

A program a kozmikus veszélyek három típusára terjed ki.

• Űridőjárás (SWE, Space Weather). Földi és az űrbe telepített szenzorokkal vizsgálják a Föld kozmikus környezetét, elsősorban a töltött részecskék és a Földet körülvevő plazma viselkedését, valamint a Nap elektromágneses sugárzását, tekintettel ezeknek a műholdakra, az repülésre, a navigációra, az elektromos hálózatokra és a távközlésre gyakorolt hatására.

Az űridőjárás kozmikus környezetünk jelenségeinek összefoglaló megnevezése, a megfigyelhető változások a Nap működésével állnak összefüggésben. A különböző űridőjárási jelenségek hatással vannak a műholdas hírközlésre és navigációra éppúgy, mint elsősorban nagy földrajzi szélességeken a földi kommunikációs és elektromos hálózatokra. A hirtelen megnövekedő sugárzás káros hatással van az űrhajósok egészségére, elsősorban a jelenlegi hosszú időtartamú, és a jövő Földtől távolra indított küldetéseiben dolgozókra. (Kép: ESA / Science Office, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Grazi Karl Franzens Tudományegyetem Napfizikai és Környezetkutató Obszervatóriumának (Kanzelhöhe, Gerlitzen, Villach, Karintia) egyik távcsöve. Az Obszervatórium részben az SSA céljaihoz illeszkedő űridőjárási megfigyeléseket végez. (Kép: Wikimedia Commons)

• Földközeli objektumok (NEO, Near-Earth Objects). Olyan természetes eredetű testeket, elsősorban kisbolygókat, emellett üstökösöket és kisbolygónak a legnagyobb jóindulattal is alig nevezhető, apró törmelékdarabokat keresnek és azonosítanak, amelyek beleütközhetnek a Földbe. A terület kiterjed a felfedezett égitestek pályájának pontos meghatározására és az esetleges ütközés következményeinek előzetes becslésére, illetve súlyos esetben a lehetséges megelőző intézkedések foganatosítására.

Világszerte nagy erőkkel keresik a csillagászok a Földre potenciális veszélyt jelentő égitesteket. Az ESA az éjszakai égbolt folyamatos átvizsgálására automata távcsövet fejleszt, a majdani hálózat első távcsöve már 2018-ban megkezdheti az észleléseket. A „légyszemnek” becézett, 1 méter nyílású távcsőben a beérkező fényt egy 16 lapú, piramis alakú fényosztóval 16 részre osztják, amelyet 16 detektorral vizsgálnak. Az elrendezésnek köszönhetően a távcső az égbolt 45 négyzetfok (6,7° x 6,7°) területű részét tudja egyszerre figyelni. A távcsövet egy 2014-ben kötött, körülbelül 1 millió euró összegű szerződés alapján egy olasz, egy lengyel és két román cég alkotta konzorcium építi. (Kép: ESA / A. Baker, CC BY-SA 3.0 IGO)

• Űrszemét (SST, Space Surveillance & Tracking). Radarokkal és távcsöves megfigyelésekkel követik a Föld körül keringő mesterséges eredetű testeket, aktív és inaktív műholdakat, kiégett rakétafokozatokat, ütközések, robbanások következtében vagy más módon létrejött törmelékdarabokat, amelyek nekiütközhetnek az aktív műholdaknak.

Az ESA optikai földi állomása Tenerifén (Kanári-szigetek, Spanyolország), amelyet kisbolygók keresésére és az újonnan felfedezett objektumok pályájának minél pontosabb meghatározására használnak. (Kép: ESA / D. Lopez)

Kapcsolódó cikkek:
ESA sajtótájékoztató
Űrgazdaság
Új sugárzásmérő az űrállomáson

Kapcsolódó linkek:
Az ESA legújabb kiadványáról
Az ESA Detecting Space Hazards (BR-338) című kiadványa (letölthető)
Az ESA kiadványai
Az ESA kozmikus veszélyek (SSA) programja