A kozmoszban folyamatosan utazó és végső soron állandóan lakó emberek számának növekedése valószínűleg a Marssal kezdődik el.
Az Egyesült Államok globális gazdasági törekvése egyértelműen a Földön kívüli térség „bekebelezésére” kezd irányulni. A Mars természetes módon illeszkedik ebbe az elképzelésbe, amely öt kulcsfontosságú alapelvből áll:
1. Földön kívüli hajtóanyaggyártás
A Mars felszínén a legegyszerűbb a termelés, mivel mindenütt jelen van a szén-dioxid-atmoszféra, még ha vékony is, és a felszín alatti jégtakaró. Az aszteroidák kitermelése sokkal nehezebb a mikrogravitációs és vákuumos feltételek miatt a kisbolygóövezetben. A Föld közelébe jutó kis égitesteknél sem könnyebb a helyzet a hozzáférés idejének s lehetőségének következtében. A számítások azonban az ilyen vállalkozások gazdasági kifizetődését igazolják. A Hold felszínén a sarki jeges lerakódásokból és oxigénből vizet, a gazdag vas-titán-oxid lelőhelyekből a Földön legfontosabbnak számító titánércet nyerhetnénk ki. A Hold a legkönnyebben elérhető hely számunkra, de a szélsőséges környezet miatt nehezebb lesz a kitermelés, mint pl. a Marson. A hajtóanyag-készítés fontosságát aligha lehet túlértékelni, de a Földtől független üzemanyag-feltöltési ágazat nélkül nincs életképes űrgazdaság.
2. Földön kívüli élelmiszer-termelés
A jelenlegi tervek szerint a Földön kívüli telepeseket előre csomagolt földi élelemmel látnák el, de ez a módszer nyilvánvalóan tarthatatlan az utánpótlások ritka megérkezései miatt. Megoldásnak kínálkozik az idegen bolygó felszínén vagy „mezőgazdasági” űrállomásokon folyó élelmiszer-termelés és a minél teljesebb körű újrahasznosítás. Természetesen ezeket előzetesen ki kell próbálni a Földön. A zárt rendszerben azt kell elérni, hogy a húst, a halat, a baromfit, mint fő fehérjeforrást ne az élő állatok levágásával, hanem mikroorganizmusokból vagy laboratóriumi körülmények között állítsák elő. A hagyományos szárazföldi növénytermesztés ugyan kiegészítheti a táplálékot, de alacsony hatásfokú az energia- és a földhasználat szempontjából. Az egyenesen üdvözítő lenne, ha a Földön kívüli termelők az anyabolygót is képesek lennének ellátni, de minimum jelentősen besegíteni neki. Ha ezek a kívül termelt élelmiszerek eljutnának a földi tömegekhez, jelentősen csökkentenék a környezetüket érő káros hatásokat és a városi élet is megszabadulna a mezőgazdasági vidéktől való függésétől.
3. Mesterséges gravitáció
A kozmoszban még mindig a leggyengébb láncszem maga az ember. Az egyetlen dolog, amire nem lehet a leendő űrutasokat felkészíteni, az a súlytalanság állapota (a Földön, pontosabban repülőgépen csak 20–22 másodpercre lehet létrehozni). Ez a félpercnyi idő – még ha szakaszosan ismétlik is – gyakorlatilag nulla a hat hónapos útidőhöz képest. Most nem térünk ki a káros hatások ecsetelésére, de az asztronauták egészségének megőrzése napi többórás edzést kíván, amelyhez speciális eszközök kellenek. A nem hivatásos űrhajósok viszont jóval kevésbé toleránsak a súlytalanságban töltendő hosszabb idővel szemben. Ezért számukra (is) megkezdődött a mesterséges gravitáció létesítésére alkalmas modulok fejlesztése, a technológia már rendelkezésünkre áll. A Föld–Hold-rendszer alkalmas a szükséges tapasztalatok megszerzésére, mert ezek begyűjtése nélkül nem lehet részletes terveket készíteni a Marson végzendő tevékenységekről, mielőtt megtudnák, hogy az emberek igényelnek-e és hány órás fizikai gyakorlatokat.
4. A szükséges technika
A fő irány az, hogy az állami űrhivataloknak, ügynökségeknek javítaniuk kell képességeiket a kereskedelmi célokra már kifejlesztett technológia használatával. Példának azt a történelmi eseményt szeretik felhozni, amikor az első, a Déli-sarkhoz érkezett repülőgép, az amerikai haditengerészetnél alkalmazott DC–3-as adaptációja volt 1956-ban. Ezért lehetővé kell tenni, hogy az űrállomásokat, egyéb űrmodulokat kereskedelmi célokra is alkalmazhassák.
Rendkívül fontos a nagyfokú megbízhatóság, ezért a tömegigényeket kiszolgáló űreszközöket – célszerűen – a földközeli térségben lehet kifejleszteni. Nagy eredmény a SpaceX Falcon–9 rakétájának visszatérő első fokozata, amelynek technológiáját bizonyosan felhasználják a marsi leszállásnál a most még fejlesztés alatt álló Red Dragon űrhajónál. Az előzetes holdi tapasztalatok birtokában könnyebben lehet a marsi szkafandert megtervezni, különös figyelemmel a por veszélyének ellenőrzésére szolgáló technikára.
A pontos navigáció, az űrrandevú és dokkolás már évtizedek óta alkalmazott a Föld közeli űrben, és minden nehézség nélkül távolabb is alkalmazható.
Vajon megszületett-e már az az ember, aki először nézhet körbe a Marson? (Fantáziakép: Ron Miller)
5. Biztonságos állomások létrehozása
Érdemes összehasonlítást tenni a történelmi felfedezők és a leendő Mars-utazók között. Természetesen a pontos összemérés nem lehetséges, de a mai technika és tudás miatt a marsi űrhajók fedélzetén lévők sok szempontból jobb helyzetben lesznek, mint a korai felfedezők voltak a vitorlások fedélzetén a Föld óceánjain. A Föld–Mars–Föld utazás kb. ugyanannyi ideig tart majd, mint Sir Francis Drake világjáró útja 1577 decemberétől 1580 szeptemberéig. Sir Drake-kel ellentétben az űrhajósok nem fognak sem spanyolok, sem más világokból érkezett idegenek ellen harcolni, és az otthoniaktól sem lesznek elvágva egész útjuk alatt. Igaz, a Földdel való rádiókapcsolatuk csak jelentős késéssel valósulhat meg: a feltett kérdésre minimum 10, maximum 40 perc elteltével érkezhet válasz. (Valószínűleg a gyakorlatban ez úgy fog történni, hogy sorozatban teszik fel a kérdéseket, és ugyanígy, „csomagban” kapják meg a válaszokat). Bizonyára nem szenvedik el a Magellán, Drake, Anson és mások, illetve hajóik legénységét ért kínokat, de rájuk más veszélyek leselkednek: ezek a tartós súlytalanság, a kozmikus sugárzás és az utánpótlás hiánya. A biztonság javítása érdekében hajtóanyagot, fogyóeszközöket, tartalék anyagokat kellene felhalmozni sugárzás elleni védelemmel ellátott stratégiai pontokon az út mentén. Aldrin javaslata szerint Nap körüli pályán kellene a nemcsak biztos menedéket, hanem utánpótlási lehetőséget adó űrállomásokat elhelyezni. Ezek túlélési lehetőséget nyújtanának egy, az Apollo–13 esetéhez hasonló nagyságú balesetet szenvedő űrhajósok részére, de az űrhajók indítási idejét a mentő űrállomások elérhetőségeihez kellene igazítani. A módszer előnyei és hátrányai tehát további, alapos elemzésre szorulnak.
Elsődleges fontosságú lesz annak kiderítése, hogy a leendő marsi telepesekre milyen egészségügyi hatással lesz a földinek csak 38%-át kitevő gravitáció. Ha a mérések azt igazolnák, hogy ez az érték nem jelent semmilyen hasznot a súlytalansághoz képest, akkor a vörös bolygó körül keringő űrállomáson létrehozott mesterséges gravitáció adná a megoldást. Az emberek felszíni tartózkodása tehát korlátozott lehet, nagyjából 3–6 hónap eltelte után vissza kell térniük a mesterséges földi gravitációt nyújtó űrállomásra.
Úgy tűnik, hogy a Naprendszernek az emberiség által érdemesen bejárható része hamarosan kihasználhatóvá válik. A cikkekben kerültem a világűrjogi kérdések felvetését, de ez még számos problémát okozhat, sőt komoly összeütközésekhez is vezethet. Első lépésként a Mars felé vezető út nyitva áll az emberiség előtt, és az oda utazás reálisan megvalósítható 2040-ig. A fentebb vázolt lehetőségek, feladatok, célok elérése nyilvánvalóan lassú folyamat lesz. Valószínűleg több mint egy évszázadra van még előttünk, hogy egy Földön kívüli kolónia teljesen függetlenné váljon az anyabolygótól.
A Mars gazdasági feltárása közben ne feledkezzünk el egy nagyon lényeges dologról. Mi fog történni akkor, ha megtaláljuk az első Földön kívüli élőlényt, még ha csak mikrobaszinten is? Nyilván nem vállalkozhatunk a kérdés pontos megválaszolására, de Neil Armstrong kissé átalakított első mondata a Holdon, azt hiszem jó lesz: „Nagy lépés egy embernek, de beláthatatlan következmény az egész emberiség részére”.
Kapcsolódó cikkek:
A jövő űrkolóniáinak energiaforrása
Zöldségtermesztés űrmódszerekkel
Jó étvágyat!
Oxigéngyár a Marson
Mennyi ételt vigyünk?
Vegetáriánusok előnyben
Nem lesz könnyű az a Mars-utazás...
Negyven éve egy helyben járunk
Utazás a Marsra: álom vagy realitás? (1. rész)
Utazás a Marsra: álom vagy realitás? (2. rész)
Utazás a Marsra: álom vagy realitás? (3. rész)
Vonaljegy retúr helyett?
