Az ELTE műholdvevő állomásának vételkörzete északkeleti irányban kissé átnyúlik az Urál hegyláncán.
Az Európa és Ázsia határát jelző, nem túl magas hegység a Jeges-tengertől hosszan elnyúlva a déli félsivatagokig, az Urál folyó forrásvidékéig húzódik. E vidék egy részletét láthatjuk a mostani, 300 × 300 kilométer kiterjedésű felvételen.
Az Urál – ahogy alacsonyabb magassága is mutatja – a földtörténet ókorából származó röghegység, amely a Kelet-európai-síkságot Nyugat-Szibéria nagyrészt mocsaras vidékétől választja el. Az Urál gerincei, amint a felvételen is látható, jellemzően észak-déli irányban húzódnak. Télidőben a vidék jellemzően havas: a világos fehér területek a keleten és nyugaton megjelenő alacsonyabb szintű dombvidékeket és mezőket mutatják, a szürke szín az erdőkre jellemző. Érdekes, hogy épp a magasabb gerinceken vannak hómentes, barna sávok.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét december 12-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)
A Nyugat-Balkán térségében is a Kárpát-medencében tapasztalthoz hasonló enyhe idő van, legalábbis az alacsonyabb medencékben, és különösen a tengermelléken. A Dinári-hegység fölött pedig érdekes felhőalakzatok rajzolódnak ki.
