A legutóbbi hírek szerint a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) munkatársai kiszámolták, hogy az űreszköz 2020 januárjában közel kerülhetne egy földközeli kisbolygóhoz, annak ellenére, hogy valóban alig lehet már a pályamódosításra használható hidrazin a fedélzetén. Mivel a megmaradt hajtóanyag pontos mennyiségére csak becslések vannak, a dolog meglehetősen kétséges, de talán érdemes lenne megpróbálni. Az amerikai űrhivatal egyelőre nem bólintott rá a tervre, a hosszabbítás finanszírozása tehát ugyancsak bizonytalan. Arra sincs garancia, hogy az űrszonda fedélzeti műszerei 2020-ig egyáltalán működőképesek maradnak.
Mint emlékezetes, a nagy sikerű Deep Impact szonda 2005 elején indult. Elsődleges feladata még abban az évben a Tempel-1 üstökös megközelítése volt, ahová egy becsapódó egységet is eljuttatott, és távolodóban a kirepülő üstökösanyagot vizsgálta. A továbbra is a Nap körül keringő, még kitűnő állapotban levő anyaűrszondát új feladattal bízták meg. Az EPOXI program keretében 2010 novemberében elrepült a Hartley-2 üstökös magja mellett is, ezúttal már „csak” a távolból (700 km-ről) végezve méréseket és készítve felvételeket, nem bolygatva az égitest felszínét. (A két időpont között az űrszonda kamerájával ismert exobolygókkal rendelkező csillagokat is megfigyeltek.)
A Hartley-2 meglátogatása utánra már szinte teljesen kifogyott a fedélzeti hajtóanyag, így úgy tűnt, hogy az árát amúgy is többszörösen megszolgált Deep Impact szondáról most már valóban le kell mondani. A JPL mérnökeinek becslése szerint még kb. 2 kg hidrazin lehet a tartályban (a szonda 86 kg-os készlettel startolt), de a pontos mérésre nincs lehetőség. A NASA illetékes vezetői engedélyezték, hogy november 24-én 140 másodpercnyi időre újra beindítsák a hajtóműveket. Ezzel módosult a szonda pályája, méghozzá úgy, a 2002 GT jelzésű, a Föld pályájának közelében keringő kisbolygó felé vegye az irányt. A közel 800 m-es kis égitestet 2002-ben fedezték fel. Lényegében semmit sem tudunk az alakjáról vagy az összetételéről. A célpont érdekességét az adja, hogy a NASA távlati terveiben egy emberes kisbolygó-látogatás is szerepel, illetve hogy szeretnének minél többet megtudni a Naprendszer kis égitestjeinek erről a családjáról. Elvileg elképzelhető ugyanis, hogy valamikor a távolabbi jövőben meg kell védenünk a Földet egy ilyen kisbolygó becsapódásától.
Egy újabb, rövidebb ideig tartó pályamódosító manőverre lenne még szükség 2012 októberében a 2002 GT eléréséhez, ami így 2020 januárjában lenne esedékes. Akkor a Deep Impact szonda nagy sebességgel haladna el immár harmadik célpontja mellett, s közben méréseket végezne. Az igen korlátozott manőverezési lehetőségek figyelembe vételével tudományos szempontból ez az égitest bizonyult a legjobb választásnak az adódó néhány lehetőség közül.
Hogy a megközelítés és a tudományos program valóban létrejön-e, az függ a pénzügyi támogatástól, és az akkor már 15 éve repülő műszerek műszaki állapotától is. Nem beszélve a hajtóanyagról, ami nem csak a Nap körüli pálya módosításához szükséges, de tartalékolni kell belőle az űrszonda térbeli helyzetének stabilitását végző giroszkópok időnkénti beállításához is. Egy független szakértői bizottság 2012 elején dönt a folytatás lehetőségéről. Az utóbbi időszakban a Deep Impact működtetése kb. évi 5 millió dollárba került.
