Deep Impact: az első eredmények

Két hónappal a felejthetetlen látványosság után már a Deep Impact üstökösszonda méréseiből kapott első tudományos eredményekről is beszámolhatunk.

A Deep Impact becsapódásakor kapott sokféle adat alapján máris sokkal többet tudunk az üstökösökről és a korai Naprendszerben uralkodó viszonyokról - még akkor is, ha a célpont, a Tempel-1 csak egy a sok üstökös közül, és így nem feltétlenül jellemző az ilyen égitestek teljes osztályára. A múlt héten az Amerikai Csillagászati Társaság soros ülésén számos előadás hangzott el a témában, amelyekből néhányat a Sky and Telescope nyomán idézünk.

A becsapódás előtti hetekben a Tempel-1 hat alkalommal mutatott kitöréseket. Ezek legtöbbje az üstökösmag ugyanazon vidékéről indult. Feltételezik, hogy a kiváltó ok a felszín alatt levő illékony anyagok felszabadulása volt.

A becsapódás előtti 21 másodperceben a szonda 4 nagyobb szemcsével találkozott. Ezek legnagyobbika, egy 0,9 grammos darab 3 másodperccel a felszínbe csapódás előtt érte el az űreszközt. A Tempel-1 magjának méreteit pontosabban meg tudták határozni: 7,6 km × 4,9 km, vagyis kerekebb és kisebb, mint korábban feltételezték. A Tempel-1 magjának felszínén egy becsapódási kráterre emlékeztető alakzatot is felfedezni véltek (a képen a középső rész felett), ami különös: hasonlót eddig nem láttak és nem vártak üstökösmagon.

A hatalmas becsapódás összesen mintegy 11 ezer tonna anyagot szabadított fel. A számítások azt mutatták, hogy a mag anyaga meglehetősen laza és lyukacsos. Lényegében csak a saját tömegvonzása tartja egyben, a részecskék közti kötések nem számottevők. A mag átlagos sűrűsége 0,6 g/cm3, alig több, mint a víz sűrűségének fele. A felszín anyaga egyenletesen finom por. A kirepülő anyag felhőjén át visszatekintve, meglehetősen nehéz pontos, közvetlen adatokkal szolgálni a Deep Impact becsapódó egysége által ütött kráter méretéről. Eddig csak hozzávetőleges számokat közöltek: a felszínbe ütött lyuk valószínűleg 30 m mély és 100 m átmérőjű lehetett.

A színképelemző mérései alapján arra következtettek, hogy az üstökösanyag jól rétegzett. Közvetlenül a felszín alatt vízjég található, rögtön utána szerves molekulákra utaló színképvonalak is megjelentek. Talán az egyik legizgalmasabb meglepetés a szerves anyagok viszonylag nagy mennyisége. A Spitzer űrtávcső a Föld körüli pályájáról többek közt policiklikus aromás szénhidrogének jelenlétét is kimutatta, amelyeket azelőtt soha nem láttak üstökösanyagban. A szerves anyagok vártnál is nagyobb arányú jelenléte összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a fiatal bolygónkra záporozó üstökösök fontos szerepet játszottak a földi élet kialakulásában!


A fenti, félig-meddig tréfás képen a Tempel-1 üstökös „hozzávalói” láthatók, amelyeket a NASA Spitzer infravörös űrtávcsövének színképelemzőjével azonosítottak. Ezek a vízjég és a szén-dioxidból álló szárazjég (balra ill. jobbra hátul, a tálakon), valamint olivin, smektit agyag, policiklikus aromás szénhidrogének, spinel, fémes vas, illetve enstatit (szilikát), dolomit (karbonát) és makrazit (vas-szulfid). Kép: NASA/JPL/Caltech/Robert Hurt (SSC)

Bizonyos jelek alátámasztják, hogy az üstökösanyag tényleg ősi formájában maradt meg, soha nem melegedett egy-két kelvin fölé. Más adatok viszont erősen elgondolkoztatók, hiszen egyes, váratlanul felfedezett összetevők, mint pl. a karbonátok eddigi ismereteink szerint folyékony víz jelelétében végbemenő kémiai folyamatok során alakulhatnak csak ki. Nyilvánvaló tehát, hogy van még mit kutatni...

A Deep Impact űrprogram esetleges folytatásának kérdése még mindig nem dőlt el. A tervekben a 85P/Boethin üstökös 2008-as megközelítése szerepel.

Kapcsolódó cikkek:
Deep Impact: megtörtént a nagy ütközés!
A Deep Impact új célja

Kapcsolódó linkek:
A Sky and Telescope cikke a Deep Impact első eredményeiről

Cikk nyomtatása
A rovat archívuma

Gyorskereső

Rovatok

Támogatóink

játékbolt ahol gyerekjáték a vásárlás

Tetszik / Like

Kiemelt partnerünk

Magyar űrkatalógus