Felszín alatti tenger az Enceladuson

A feltételezéshez újabb bizonyítékkal szolgáltak a Cassini-űrszondára a hold mellett való elhaladásai alkalmával végzett rádiómérések.

A Szaturnusz körül keringő Cassini megfigyelései alapján 2005-ben fedezték fel, hogy a gyűrűs bolygó Enceladus nevű holdjának jeges kérgéből, a déli pólus környékén gejzírek törnek fel. A gejzírek forrásai az ún. tigriskarmolások, anyagukban korábban szerves molekulákat is sikerült kimutatni. A feltételezhetően a mélyben levő, az árapályfűtés miatt folyékony halmazállapotban levő vízrétegből származhatnak a kéreg repedésein át a világűrbe messze kilövellő vízmolekulák.

Az elképzelés ellenőrzése céljából az égitest gravitációs terét igyekeztek a lehető legnagyobb pontossággal felmérni. A Cassini-szonda eddig összesen 19 alkalommal repült el az Enceladus mellett. Ezek közül 2010 és 2012 között három megközelítés alkalmával vizsgálták az űrszonda pályájának apró megváltozásait. Az űreszközön levő rádiós jeladó frekvenciájának Doppler-eltolódásából lehet következtetni a látóirányú sebességére. Az ilyen sebességméréseket 90 μm/s (!) pontossággal végezték. A jeleket a NASA földi követőállomás-hálózatának (Deep Space Network, DSN) 70 m-es rádióteleszkópjaival vették. A méréseken alapuló modellszámítások alapján azt találták, hogy az Enceladus jeges kérge 30-40 km vastagságú lehet, alatta pedig egy kb. 10 km mély tenger húzódhat. Ez minden bizonnyal a déli pólusvidék alatti területre koncentrálódik, nagyjából 50°-os déli szélességig érve fel. De nem kizárható az sem, hogy az óceán kiterjedése ennél is nagyobb. Az eredményekről beszámoló publikáció a Science folyóiratban jelent meg.

(Kép: NASA / JPL-Caltech)

Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a gravitációs mérések alapján megfigyelt plusz tömeg – vagyis a jégnél valamivel sűrűbb folyékony vízből álló feltételezett felszín alatti tenger – és a holdról feltörő gejzírek között kapcsolat volna, de az összefüggés eléggé kézenfekvő. A mostani felfedezés (vagy inkább a korábbi elképzelések független megerősítése) újra ráirányítja a figyelmet a Szaturnusz különleges holdjára. A kb. 500 km átmérőjű Enceladus felszíne alatti vízóceán létezése asztrobiológiai szempontból ígéretessé teszi az égitestet, mivel elképzelhető, hogy benne valamiféle mikrobiális életformák létezhetnek. Erre azonban természetesen bizonyíték nincs, és egyhamar nem is lesz könnyű találni...

Kapcsolódó cikkek:
Az Enceladus gejzírei
Folyékony víz az Enceladuson?
Átrepülés a gejzíren
Gejzírek az Enceladuson
Szerves anyagok az Enceladusnál
Enceladus: a gejzírek forrása közelről
Az Enceladus „vizezi” a Szaturnuszt
Radarkép az Enceladus déli pólusvidékéről
Az Enceladus közelében – egy darabig utoljára
Deep Space Network: fél évszázad

Kapcsolódó linkek:
Doppleres rádiómérések utalnak az Enceladus felszín alatti óceánjára (Spaceflight Now)