A 119 km × 87 km × 61 km méretű, szabálytalan alakú Prometheus 2009. december 26-án, a Cassini 59 ezer km távolságból készített felvételén, amelynek felszíni felbontása kb. 350 m.
A holdacska felszíne egyáltalán nem szokványos, ha a hasonló holdak vagy kisbolygók alakjával vetjük össze. Az elnyúlt, krumpli alakú égitesten minden felszíni forma lekerekített, a kráterek fel vannak töltve.
A Prometheust 1980-ban a Voyager-1 űrszonda segítségével fedezték fel. A hasonló méretű Pandora holddal együtt a Szaturnusz F jelű gyűrűje közelében húzódó pályán kering. A két „terelőhold” tömegvonzása segít a gyűrű anyagának együtt-tartásában és alakításában. Olyannyira közel kering a gyűrűhöz a Prometheus, hogy – ellipszispályájának nem túl nagy, de azért meglevő lapultsága miatt – időnként, a Szaturnusztól távoli pontja közelében „bele is merül” az F-gyűrűbe. Ilyenkor új zavar keletkezik a gyűrű anyagában. A gyűrűből származó finom por pedig a jelek szerint vastagon beborítja a felszínét, ezzel magyarázható annak szokatlan kinézete. Egy-egy alig 15 órás keringési perióduson belül egyszer ismétlődik ez a „porfürdő”.
A Prometheus, amint általában a gyűrűn belül húzódó pályájáról épp belépett az F-gyűrű régiójába. A felvételt, amelyen a gyűrű túlexponálva látható, a Cassini 2009. január 14-én készítette. A képen jól látszanak a hold körvonalai és sötét árnyéka.
A fenti kép nagyobb változatán, jobbra fent sötét „szalagokként” tűnnek fel a gyűrűben a Prometheus két korábbi közelségének jelei.
(Képek: NASA / JPL / Space Science Inst.)
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Lencsevégen a Pandora
Kapcsolódó linkek:
A Prometheus alakjáról (Sky & Telescope)
Cassini képek (CICLOPS)
Megosztás:
