A Cassini felvétele a B-gyűrűben talált új holdról, amelynek árnyéka több mint 40 km hosszan nyúlik el. A kis égitest kb. 400 m átmérőjű lehet, 200 m-rel a gyűrű síkja felett kering.
Egy olyan bolygón, amelynek az egyenlítői síkja nem esik egybe a Nap körüli keringés síkjával, „évente” – vagyis egy keringési periódus alatt – kétszer következik be napéjegyenlőség. Ilyenkor a Nap iránya épp az egyenlítő síkjába esik. Földi években kifejezve ez az esemény a Szaturnuszon ritka, 15 évenként egyszer fordul elő. (Mivel a gyűrűk az egyenlítői síkban vannak, ilyenkor mi innen „belülről”, a Naprendszer belsejéből, a Földről a gyűrűket élükről látjuk – pontosabban inkább nem látjuk...)
Ha a Nap iránya közel esik a Szaturnusz egyenlítői síkjához, a gyűrűkből kissé kiemelkedő alakzatok árnyéka igen megnyúlik, emiatt azok feltűnővé válnak. Így e ritka alkalommal korábban észrevétlen dolgokra bukkanhatunk, ha megfigyeléseket tudunk ott végezni. Szerencsére épp a Szaturnusznál tartózkodik az amerikai Cassini-űrszonda. Küldetésének meghosszabbításához az egyik nyomós indok az volt, hogy így módja lesz a napéjegyenlőség idején is vizsgálódni. Már az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy nem eredménytelenül.
Keskeny, függőleges irányban megnyúlt képződmények a Szaturnusz F gyűrűjében.
A napéjegyenlőség a Szaturnuszon ma, 2009. augusztus 11-én következik be. Közvetlenül előtte és utána kedvezőek a megvilágítási körülmények az új felfedezésekhez. Így a közeljövőben további újdonságok is várhatók a Cassinitől.
Ennek az egyelőre rejtélyes alakzatnak az árnyéka az legkülső F-től egészen az A gyűrűig nyúlik, áthidalva a fényes sávok közt levő sötétebb, Roche-ról elnevezett elválasztó szakaszt is. (Képek: NASA / JPL / Space Science Institute)
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Plusz két év a Szaturnusznál
A Cassini-űrprogram néhány új eredménye
Kapcsolódó linkek:
A Szaturnusz gyűrűjéből előbukkanó struktúrák (Spaceflight Now)
Megosztás:
