A Cassini átrepülése a fantáziaképen kékre színezett gejzíren. (Kép: NASA/JPL)
Az űrszonda közel 52 ezer km/h sebességgel közelíti meg a holdat, miközben képeket készít, többek közt az Enceladus olyan északi vidékeiről, amelyeket még nem láthattunk nagy felbontással. A legnagyobb várakozás mégis a fedélzeti részecskedetektor (tömegspektrométer) méréseit övezi. Ennek alapján pontosan meg tudják majd állapítani, hogy mi az összetétele az égitestet elhagyó anyagfelhőnek. Annyi sejthető róla, hogy a vízen kívül szén-dioxid, metán és egyéb gázok molekulái is lehetnek benne. Kiderülhet, hogy az anyagi összetétele lényegesen különbözik-e attól, amit az Enceladus környezetében másutt mérnek.
A Cassini útvonalának vázlata. A képen fekete vonallal ábrázolt pályaszakaszt fentről lefelé kb. 1 perc alatt teszi meg az űreszköz. (Rajz: NASA/JPL)
A gejzírek az 500 km-es hold átmérője háromszorosának megfelelő távolságba is eljuttatják a jégrészecskéket. Ezek mérete az emberi hajszál vastagságával összemérhető; az Enceladusról kb. 1300 km/h sebességgel repülnek ki. Az állandónak tűnő kilövellés számlájára írják a hold felszínét borító friss anyag lerakódását. A jelenséget a Szaturnusz halvány E-gyűrűjével is kapcsolatba hozzák.
A kutatók már most is tudni vélik, hogy a felhőben tiszta és „szennyezett” vizjégszemcsék is előfordulnak. Az előbbiek valószínűleg a felszínről, az utóbbiak a mélyebb rétegekből származnak. A felszíni réteg alatt, a déli pólus közelében talán folyékony víz van, amelynek az anyaga a repedéseken keresztül utat talál felfelé. (Rajz: NASA/JPL)
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Átrepülés a gejzíren
Az Enceladus gejzírei
Folyékony víz az Enceladuson?
Gejzírek az Enceladuson
Kapcsolódó linkek:
A Cassini elrepül az Enceladus közelében (Space.com)
Megosztás:
