Így nézhet ki a táj a Titanon: jeges és sziklás terep, szénhidrogén-tavakkal (Fantáziakép: Steven Hobbs)
A Cassini eddig a felszín kb. egyötöd részét térképezte fel radaros módszerrel. (A következő, február 22-én esedékes megközelítéskor épp azt a vidéket „látja” majd, ahol annak idején az európai Huygens szonda talajt ért.) Eddig százszámra találtak kisebb-nagyobb tavakat a radarképeken, főleg az északi pólus környékén. Némelyikük egymaga több folyékony szénhidrogént tárol, mint a földi készletek. Az egyenlítő mentén húzódó dűnékben raktázozott szén mennyisége pedig ugyancsak jócskán meghaladja a Földön megtalálható kőszén mennyiségét.
A Titannal kapcsolatos becslések során feltételezték, hogy a még közelebbről nem vizsgált területeken is nagyjából ugyanannyi tó van. A tavak mélységéről sincs pontos információ, csupán földi analógiákon és a környező terepviszonyokon alapuló becslések. (Leegyszerűsítve: a Földön a tómélység gyakran kb. tizedrésze a környező domborzat magasságának.) A radarvisszhangok alapján azt is feltételezik, hogy egyes titani tavak legalább 10 m mélyek lehetnek.
A Titan éghajlatának megértése szempontjából fontos tudni, hogy mennyi folyékony metán van a felszínen. A légköri metán mind ott, mind a Földön erősen üvegházhatású gáz – csakhogy a Szaturnusz narancsszínű holdján sokkal több van belőle. Ha esetleg a Titan tavaiban kizárólag folyékony metán is lenne, az legfeljebb csak néhány millió évig tartana ki, folyamatosan a légörbe kerülve ugyanis felbomlana és elszökne az égitestről. Ebben az esetben a klíma lehűlne. A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a metán a felszín alól, kriovulkanizmus útján pótlódik. Ebben az esetben a metán múltbeli mennyisége és a hőmérséklet a Titanon igencsak változékony lehetett.
