A navigációs műholdakról a Földre érkező jelek erősségéből a vulkáni hamufelhők vastagságára is lehet következtetni. A módszer növelheti a repülés biztonságát.
Sokan emlékezhetnek még arra a felfordulásra, amit 2010-ben egy izlandi vulkán kitörése okozott az európai légi közlekedésben. Az aktív vulkánokból a légkörbe kerülő, majd nagy magasságokba emelkedő és a légáramlásokkal továbbterjedő vulkáni hamu károsíthatja az utasszállító repülőgépek sugárhajtóműveit. Így a légtér ezen részeit biztonsági okokból célszerű elkerülni. Korábban – végül szerencsés kimenetelű – hajtóműleállásokra is volt már példa. Egy amerikai kutatónak a Geophysical Research Letters című folyóiratban idén megjelent cikke rámutat arra, hogy egy a GPS műholdak jeleinek vételekor rögzített, de igazából soha semmire nem használt adat jó szolgálatot tehet a hamufelhők felismerésében és mozgásuk követésében.
Az izlandi Grimsvötn kitörése 2011-ben. (Kép: Kris Olin / Flickr)
A közepes (20 ezer km körüli) magasságú pályákon keringő műholdakról induló rádiójelek lényegében akadálytalanul átjutnak a légkörön és a felhőzeten, viszont intenzitásuk jelentősen csökken, ha vulkáni hamut tartalmazó rétegen haladnak át. Ha a vevőberendezés fölül eltűnik a hamufelhő, a jelerősség visszaáll az eredeti szintre. A kézenfekvőnek tűnő módszert legkönnyebben úgy lehet elképzelni, ha a mobiltelefonokon a térerősséget jelző „pálcikasorra” gondolunk. Csakhogy a GPS vevők ezt a fajta információt, bár mérik, általában nem jelzik ki.
A GPS-es módszer szépsége, hogy nem igényel nagy beruházást, mint például a vulkáni hamufelhők követésére használható radarok. A jeleket adó műholdak fent vannak, amúgy is rengeteg GPS vevőberendezést telepítettek már a Földön, beleértve az aktív vulkánok környezetét is, ahol a műholdas helymeghatározó rendszer a felszínmozgások követésében segít. Megfelelően kiépített adatgyűjtéssel és -feldolgozással lehetővé válhat, hogy a kialakuló vulkáni hamufelhőket jó előre detektálják és vonulásukat kövessék. Ráadásul minél elterjedtebbé válnak a navigációs műholdrendszerek (Global Navigation Satellite Systems, GNSS), annál több ilyen rádiós jeladó műhold kering a Föld körül, így annál sűrűbb lehet a térbeli mintavételezés. Mint köztudott, az amerikai GPS mellett az oroszok GLONASSZ rendszere is működik, illetve Kína és Európa is építi saját GNSS rendszerét. Az új módszer jó kiegészítője lehet a már eddig is használt földi radaros vagy műholdfelvételeket alapul vevő távérzékeléses eljárásoknak, amikkel a vulkáni hamut igyekeznek követni a légkörben.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Vulkáni hamu Nyugat-Európa fölött
Vulkáni hamuval, kondenzcsíkok nélkül
A vulkáni hamufelhő nyomában
Megint hamu
Vulkán, hamu, Chile
Bolygónk az űrből (6) – Aeroszolok a légkörben
Vízszintmérés navigációs műholdak jeleivel
Eddig nem használt GPS adatok árulkodnak a vulkáni hamuról (Scientific American)
Az ESA műholdja, amelyet a tengervíz sótartalmának és a föld nedvességtartalmának mérésére készítettek, alkalmas az északi-sarkvidéki tenger jégvastagságának mérésére is.
