Szegő Károllyal készített kétrészes sorozatunk első részében bemutattunk néhány olyan űrprogramot, melyeknek aktív résztvevője volt. A mostani (befejező) részében egy kicsit közelebbről is szemügyre vesszük a Rosettát.
- A Rosettánál mekkora kockázatot lát abban, hogy az új célpont hozzávetőlegesen háromszor nagyobb lesz, mint amire a szondát eredetileg tervezték? - Most milyen távol van a naptól a "Csury"? - A Hale-Bopp-pal - mint egy olyan üstökössel, amit szinte mindenki ismer és látott - összehasonlítva, a Csurjumov-Geraszimenko mennyire más? - Az új célpont mennyire közelíti meg a Napot? - Az, hogy a leszálló egység lábait 1 m/s-os leszállási sebességhez tervezték, ami az új célpont esetén akár 1,5 m/s is lehet, eredményezheti azt, hogy a lábak összetörnek? Ennyire ki van hegyezve a rendszer? - Köszönjük a beszélgetést, és további sikereket kívánunk Önnek és Kollégáinak! Fényképeink Szegő Károlynak a Mindentudás Egyetemén tartott előadásán készültek, és azokat az ORIGO WEB-magazin szívességéből közölhetjük. Kapcsolódó cikkek:
- Először is azt kell mondanom, hogy igazán pontosan még nem tudjuk, hogy az üstökös mekkora. Azt a méretet, amit ma gondolunk, egy korábbi mérésből származtatták le egy elég speciális módszerrel, ami nem teljesen megbízható. Nem téved nagyot, de azért mégsem teljesen megbízható. Azzal tudom ezt érzékeltetni, hogy a Wirtanen üstököst eredetileg 2,5 kilométer sugarúnak vélték, és amikor jobban megvizsgálták, kiderült, hogy csak 600 méter a sugara. Tehát az első mérésnek akkor is nagyon nagy volt a hibája. Éppen ezért a csillagászok most nagyon sok időt fordítanak az új célpont vizsgálatára. De a magot nem tudják könnyen mérni, mert most éppen aktív szakaszában van az üstökös.
- Körülbelül 2-3 csillagászati egység között. Egy olasz csillagász kollégám végzett megfigyeléseket, és azokból próbáltunk következtetéseket levonni az üstökös mozgására, és a tulajdonságaira. Nagyon érdekes eredmény, amit az olasz kolléga hozott. Amikor az üstökösök keringenek a Nap körül, és kibocsátják magukból a port, akkor a Kepler-törvények miatt ez a por bizonyos módon újra fókuszálódik. Tehát az üstököstől valamilyen távolságra egy gyöngysor-szerű képződményt látható, bizonyos speciális feltételek mellett. Ő ezt a gyöngysor-szerű képződményt megfigyelte, és azt látta, hogy egy hosszú csíkon át nagyjából egyenletes fényességű, amiből az következik, hogy amikor a por elhagyta az üstököst, akkor hosszú idő alatt egyenletes, vagy nagyjából egyenletes volt az üstökös aktivitása. Ebből arra következtetett a kolléga, hogy ez egy nem egy dominánsan vízből álló, hanem dominánsan szén-monoxid jégből álló üstökös, legalábbis abban a Naptól mért távolságban. Azt próbáltuk végiggondolni, hogy mennyire reális ez, mert talált más adatokat is, amelyek eléggé behatárolják, hogy az üstökös hogyan foroghat. Aztán ezeknek a modellezésére térünk vissza. A mérnökök számára ugyanis meg kell mondani, hogy milyen ez az üstökös. Attól függően, hogy a csillagászok milyen konklúzióra jutnak, halad erre vagy arra a munka. (Az említett konklúzió és a végső döntés májusban megszületett - a szerk.)
- Sokkal kisebb. Talán a Hale-Bopp volt a legnyagyobb aktivitású üstökös, ami ide a környezetünkbe jutott. A "Csury" aktivitása legalább két-három nagyságrenddel, tehát jelentősen kisebb. Méretében is kisebb. A Hale-Bopp-ról úgy gondolják, hogy körülbelül 20-30 km sugarú magja lehetett, mérete alapján tehát szinte az üstökös kategória felső határát súrolja. Persze, azért mégis üstökös, mert az aktivitása teljesen üstökösre jellemző. A Csurjumov-Geraszimenko lineáris méreteiben hozzávetőleg tízszer, a felületében százszor, a térfogatában ezerszer kisebb.
- Viszonylag közel, hozzávetőlegesen 1-1,5 csillagászati egységnyire. A Naptól való legtávolabbi pontja 5 - 6 csillagászati egység.
- A Rosetta milyen távolságban fog vele találkozni?
- A randevú a Naptól mért három Nap-Föld távolságra lesz. Ennek több oka van. Akkor könnyű leszállni az üstökösre, ha nem aktív, tehát még minél távolabb vagyunk a Naptól. Viszont minél távolabb vagyunk a Naptól, annál kisebb az az energia, amit a lander (leszállóegység) napelemei be tudnak gyűjteni. Tehát komprpmisszumot kellett keresni, hogy az üstökös még ne legyen túlságosan aktív, de a Nap már mégis produkáljon energiát. Ezek alapján pedig a 3 Nap-Föld távolság az optimális. Emiatt is érdekes az előbb említett gyöngysor-jelenség, amit megfigyeltek, mert ez azt mutatja, hogy ez az üstökös elsősorban szén-monoxidot bocsát ki magából, és mint ilyen, a Naptól nagyobb távolságban is aktív, talán aktívabb, mint azt eddig gondolták. Most ezt próbálják összehasonlítani, hogy ez még elviselhető aktivitás, vagy messzebb kéne találkozni vele - sajnos azonban ezen túl sokat változtatni nem lehet.
- Igen, eléggé ki van hegyezve. Most próbálják mérni, hogy mennyire, mert eddig olyan mérést nem nagyon végeztek, ahol egyre nagyobb sebességgel ütköztették volna valaminek a lábakat, és mérték volna, hogy mikor törik össze. De ha az olasz kollégának igaza van, és az üstökösnek viszonylag nagy a gáz-aktivitása, akkor az gyakorlatilag fölfelé "fújja" a leszállóegységet, tehát lehet, hogy ez éppenséggel segít, és kompenzálódik a hatás. Nagyon sok apró dolog van, amit figyelembe kell venni.
- Milyen egyéb problémát okozhat az új célpont melletti döntés?
- Van egy olyan kísérlet, ami rádióhullámok segítségével gyakorlatilag "átvilágítja" az üstököst. Az orbiter egész egyszerűen rádióhullámokat sugároz, a landeren van egy vevő, amivel mérik, hogyan csillapodnak a rádióhullámok, miközben áthaladnak az üstökös szerkezetén. Ilyen kísérletre még nem volt példa. De ha túl nagy az üstökös, akkor ezt nem fogják tudni elvégezni, legfeljebb a szélén. Ez persze sűrűségtől is függ: ha az üstökös kicsi, de nagy sűrűségű, akkor se biztos, hogy elvégezhető a kísérlet, ha viszont nagy, de alacsony sűrűségű, akkor mégis eredményes lehet. Ebben eleve nagy bizonytalanság van... A kísérletből egyébként meg lehetne határozni az üstökös belső szerkezetét, nagyon hasonlóan a tomográfiához.
Az űrszondákat ábrázoló felvételek tulajdonosa az Európai Űrügynökség (ESA).
Magyarok a Naprendszer kutatásában (1. rész)
Szegő Károly neve ismerősen cseng a magyarországi űrtevékenységet figyelemmel kísérők számára. A közelmúltban a Rosetta űrszonda új programja és a készülő Venus Express okán készítettünk vele interjút.
