Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1957. október 4-én eljött a pillanat: útjára indult a világ első mesterséges holdja, a Szputnyik-1.
A rakéta minden probléma nélkül Föld körüli pályára állította, azaz a történelemben először sikerült elérni az első kozmikus sebességet emberalkotta tárgynak. A kis szonda tudományos programja azonnal elkezdődött. Az 58 cm-es alumíniumgömb levált a Szemjorkáról, az erre szolgáló rugók kifeszítették négy darab 2,4 méteres antennáját és 1 W teljesítménnyel elindult a két rádióadó sugárzása 20,005 és a 40,002 MHz frekvencián. Egyszerű bip-bip-bip hangon szóltak a földi rádióvevőkben a rádióbeütések, amikor a TASZSZ hírügynökség bejelentése nyomán mindenütt a világon keresni kezdték a jeleket az amatőröktől a katonai vevőállomásokig. A rádiójelehez értő elemzők pedig a felső légköri rétegek sűrűségére vonatkozó következtetéseket vonhattak le, ahogy az ellipszis alakú pályáján haladó szonda rádiójelében apró változásokat lehetett mérni. A rádióadó 22 napig, 1957. október 26-ig működött, eddig tartott az akkumulátor kapacitása.
A rádióadáson kívül még a szonda belsejének hőmérséklet és nyomásadatait is mérte két műszer. Az alumíniumgömbben nitrogéngázzal teremtettek belső nyomást és azt várták, hogy ha az esetleges meteorit- vagy mikrometeorit-találatok kilyukasztják a héjat, a nyomás- és hőmérsékletváltozásból ezt észlelni lehet és a 250 kilométer magasan húzódó pálya meteorsűrűségét is megmérhetik. Ilyen jelenséget azonban nem sikerült detektálni. A szonda végül mindössze 3 hónapig maradt pályán. 1958. január 4-ére a sebessége lelassult a felsőlégkör fékező hatására és a Szputnyik-1 a sűrű légrétegekbe süllyedve elégett.
Ám a szonda nem csak egy egyszerű – bár világraszóló – technológiai kísérlet volt. Az akkori időkben, amikor két szuperhatalom feszült egymásnak és az emberiség az atomháború árnyékában élt, ez a teljesítmény egyszerű erődemonstráció volt, fricska a hidegháború „hadviselő felei” között. A szovjetek azt üzenték meg „népszerű-ismeretterjesztő” formában amerikaiak tömegeinek, amit a katonák már rég tudtak: a Szovjetunió immár képes a világ bármelyik pontjára eljuttatni egy bombát (a Föld körberepülésésnek képessége egyben azt is jelentette, hogy bárhová elérnek, bárhol „le tud szállni” az eszközük). Az akkori időkben a bomba kifejezés természetesen az atombombát jelentette. És mivel az USA nem tudott azonnal válaszolni, hanem élő egyenes tévéadásban robbant fel a Vanguard rakétájuk, ez azt jelentette, hogy védtelenek egy szovjet atomcsapással szemben. Az amerikai közvélemény iszonyúan megalázó pofonként élte meg, hogy egy másik országban sikerült elérni az első kozmikus sebességet.
De az USA felvette a kesztyűt és elindult az űrverseny. Az emberiség pedig szép csendben egy új korszakba lépett: az űrkorszakba.
Az űrkorszak első öt évtizedének legemlékezetesebb eseményeit az elkövetkező hetek során cikksorozatban idézzük fel.
Kapcsolódó cikkek:
Bip-bip – avagy kengyelfutó gyalogkakukk az űrben: 50 éve repült a Szputnyik-1 (1. rész)
Egyetlen űreszköz sem olyan híres, mint az első. Egyetlen űreszköznek sem volt akkora történelmi hatása, mint az elsőnek. Íme a Szputnyik-1.
