Tízéves lesz a Columbus modul, újra európai parancsnoka lesz az ISS-nek, Merkúr-szonda indul, kiépül a Copernicus első lépcsője és a teljes Galileo rendszer.
Háromrészes cikksorozatunkban év elején áttekintettük, mi várható 2018-ban a világ űrkutatásában. Cikkeinkben számos ESA-program is szerepelt, talán mégsem érdektelen külön is bemutatni az ESA rövid videóját, amelyik áttekintést ad az idén az Európai Űrügynökségnél várható legfontosabb eseményekről.
Az ESA 2018-as tevékenységének előzetese. (Forrás: ESA)
Nevezetes évfordulóval kezdődik az év: tizedik születésnapjához közeledik az ESA egyik legfontosabb hozzájárulása a Nemzetközi Űrállomáshoz, a Columbus modul. A Columbust 2008 februárjában az Atlantis űrrepülőgép vitte a világűrbe. Azóta megszámlálhatatlanul sok tudományos és technológiai kísérletet hajtottak végre a modulban, jelentős részüket az ESA űrhajósai. Többek közt az a német Alexander Gerst, aki egyszer már eltöltött fél évet az ISS-en, idén tavasszal pedig visszatér, hogy újabb féléves küldetést teljesítsen. Három hónapig az ISS parancsnoki tisztét is betölti, így a belga Frank de Winne után ő lesz a második ESA-űrhajós, aki parancsnokként dolgozik az ISS-en.
A Columbus modul 2006 nyarán érkezett a Kennedy Űrközpontba, ahonnan tíz éve vitték a világűrbe és kapcsolták az ISS-hez. (Kép: NASA)
Fontos év elé néz az ESA a földmegfigyelés területén is. Pleszeckből Rokot hordozórakétával pályára állítják a Sentinel–3B műholdat, ezzel befejeződik a Copernicus program űrszegmense kiépítésének első szakasza. Már a Föld körül keringő párjához hasonlóan a 3B feladata is a szárazföldeken kívül az óceánok és a légkör megfigyelése lesz. Így a Copernicus program számára már hét műhold gyűjti az adatokat.
A folyamatos szolgáltatást biztosító Sentinel műholdakhoz a Föld kutatását végző újabb műhold csatlakozik, az Earth Explorer sorozat következő tagja, az Aeolus, amelyet Kourouból Vega rakétával állítanak pályára (és amelynek az eredeti tervek szerint már évek óta a Föld körül kellene keringenie). Lézeres megfigyelőműszerével az Aeolus minden korábbinál pontosabb, az egész világra kiterjedő adatokat szolgáltat a szelekről, miáltal pontosabbá tehető az időjárás előrejelzése és az éghajlat modellezése. Hamarosan pályára kerül egy régebbi sorozat új meteorológiai műholdja, a MetOp–C, amelyet Kourouból Szojuz hordozórakéta visz Föld körüli pályára.
A termovákuum tesztre előkészített Aeolus műhold 2017 novemberében. (Kép: ESA)
Nyáron ugyancsak Kourouból az Ariane–5 rakétával újabb négy Galileo műholdat állítanak pályára. Így pályára kerül a rendszer 26. műholdja is, vagyis befejeződik az európai műholdas navigációs rendszer kiépítése.
Fontos év lesz az idei az ESA számára az űrtudományok területén is, hiszen ősszel ugyancsak Kourouból, Ariane–5 rakétával elindul a Merkúr felé a BepiColombo űrszondapáros. Az ESA és a Japán Űrügynökség (JAXA) együttműködésében készült két szonda a Merkúr körül kering majd, az egyik magát a bolygót, a másik annak kozmikus környezeté kutatja.
Az Ariane–6 Vulcain 2.1 hajtóművének tesztje 2018. január 9-én a Német Űrügynökség (DLR) lampoldshauseni telepén. (Kép: ArianeGroup)
Mindeközben folyik Európa új hordozórakétájának, az Ariane–6-nak a fejlesztése. A rakéta első startja 2020-ban várható, Kourouban már javában épül az új indítóállás. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi várható 2018-ban? (1. rész)
Mi várható 2018-ban? (2. rész)
Mi várható 2018-ban? (3. rész)
ESA előretekintés 2017-re
Helyére került a Columbus
Bemutatták az új európai űrhajósokat
Szojuz TMA-13M: visszatérés
ISS: az első európai parancsnok
Pályán a Sentinel-3A
Az ESA földmegfigyelési tervei (2. rész)
Startra készen a négy újabb Galileo műhold
A BepiColombo
Az Ariane-6 első utasai
Videó az ESA 2018-as terveiről
Nemrég véget ért az ISSpresso küldetése a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén.
