A globális navigációs szolgáltatások mellett az európai Galileo műholdas konstellációja évente több mint 2000 életet ment meg az általa közvetített SOS üzenetek kézbesítésével.
Mostantól pedig nem csak közvetítik ezeket az üzeneteket, hanem választ is küldenek a feladónak, biztosítva ezzel a bajba jutott személyeket, hogy a segítség már úton van feléjük.
Ezt az ESA által tervezett egyedi rendszert nemrég a 12. Európai Űrkonferencián, Belgiumban hivatalosan is működőképessé nyilvánították. Az üzenetek kézbesítési ideje a vészjelző bekapcsolása után a legtöbb esetben várhatóan néhány perc, de legfeljebb 30 perc attól függően, hogy az észleléshez és a lokalizáláshoz mennyi idő szükséges.
A Galileo műholdak a KOSZPASZ-SARSAT (angolos írásmóddal COSPAS-SARSAT) kereső- és mentőrendszer műszercsomagjával vannak felszerelve, amely lehetővé teszi a vészjelzések fogadását, továbbítását és a vészjelzés helyének bemérését. A rendszert 1979-ben Kanada, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió alapította és vezette be. Az alacsony pályán lévő műholdak gyors pálya menti mozgása lehetővé tette, hogy doppleres elven a vészjelzések helyét pontosan meghatározhassák. Az alacsony pálya hátránya viszont, hogy a műholdak látómezeje éppen ezért viszonylag kicsi. Ezzel szemben a geostacionárius műholdak jóval nagyobb területet fedhetnek le, mivel a Föld felületéhez képest mondhatni mozdulatlanok. Emiatt viszont a doppleres bemérés már nem lehetséges. Ezért nyújt jó alternatívát például a Galileo, amelyek a műholdjai közepes pályákon keringenek, mintegy 23 222 km magasságban. Így a rendszer területi fedettsége a több műhold révén megfelelő és doppleres bemérés is alkalmazható a vészjelzések helyének meghatározásához. A jelérzékelési idő pedig 4 óráról kevesebb mint 5 percre csökkenthető, és a lokalizálás pontossága akár 1-2 km-en belülre javul.
A KOSZPASZ-SARSAT rendszer működésének vázlata. (Kép: KOSZPASZ-SARSAT)
Ahhoz, hogy a vészjelző rendszer megfelelően működhessen, szükség van továbbá földi kiegészítő infrastruktúrára is, amelynek állomásai a norvég Spitzbergákon, Cipruson és a spanyolországi Kanári-szigeteken kerültek kialakításra. Az irányítása egy a franciaországi Toulouse-ban lévő vezérlőközpont végzi. Ezen kívül egy negyedik állomás kialakítása is folyamatban van, ami az Indiai-óceánban, Réunion szigetén fog megvalósulni. A műholdak a vészjelzéseket ezekre az állomásokra továbbítják, majd innen a megfelelő helyi hatóságok, kereső- és mentőszervezetek számára küldik azokat tovább.
Az éles szolgáltatást egy hosszú, átfogó tesztkampány előzte meg, ahol megvizsgálták, hogy a szolgáltatás elég megbízható-e, olyan esetekben is akár, amikor például egyszerre több vészhívás érkezik be. Kulcsfontosságú mérföldkő volt ezért a szolgáltatás nyilvános demonstrációja, amit 2019 nyarán Katarban, Dohában tartottak. Ezen felül természetesen nélkülözhetetlen volt a megállapodás a KOSZPASZ-SARSAT szervezettel. Ezt 2019 novemberében sikerült megvalósítani, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalás során.
Tengeri mentés Galileo műholdak közvetítésével. (Forrás: Európai Bizottság)
(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, Lechner Tudásközpont, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Galileo navigációs rendszer földi szegmense
A Galileo a keresés és mentés szolgálatában
Három évtized a mentés szolgálatában
Világszerte SOS üzenetekre válaszol a Galileo (ESA)
Vénás trombózis az űrállomáson, avagy tényleg működik a távorvoslás?
