Az űrhajósok alvását vizsgáló átfogó tanulmány szerint a megfigyelt „alanyok” jellemzően alváshiányban szenvednek, amire a gyógyszerek sem igazán jelentenek jó megoldást.
Ráadásul a probléma nem csak az űrrepülés során, de már azt megelőzően, a kiképzés alatt kezdődik – állapította meg a The Lancet Neurology folyóiratban megjelent cikket jegyző amerikai kutatócsoport. Az ilyen tárgyban eddig végzett legkiterjedtebb vizsgálatban 80 űrrepülőgépes küldetés során összesen 64 űrhajós alvásmintáit figyelték 2001 és 2011 között, valamint 21 olyan űrhajóst is bevontak a kísérletbe, akik 2006 és 2011 között a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) teljesítettek szolgálatot. Egyrészt objektív módon, a csuklóra helyezett mérőeszközzel gyűjtöttek adatokat, másrészt az űrhajósok saját szubjektív megfigyeléseit gyűjtötték össze. A gyógyszerfogyasztásról napi feljegyzések alapján szereztek információt. Nem csak a repülés során, de már 3 hónappal azt megelőzően, illetve egy héten át utána is folytatták a vizsgálatokat.
A jelenség nem meglepő és nem újdonság. Az űrhajósok már az emberes űrrepülések kezdete óta panaszkodtak kialvatlanságra és kimerültségre. A Föld körüli pályán, súlytalanságban megzavarodik a tájékozódás képessége. Nincs fent és lent. Nem úgy változnak a nappalok és az éjszakák, mint a Földön. Hiába irányoznak elő 24 óránként 8 és fél órás alvást az űrutazók számára, többségük 6 órát sem aludt az űrrepülőgépes utakon, és átlagosan alig valamivel többet az ISS fedélzetén. Az előbbi kategóriában csak a megfigyelt űrhajósok 12%-a, az utóbbiban 24%-a aludt 7 óránál többet. Az űrutazást megelőző, kemény munkával járó felkészülési időszakban már 3 hónappal a start előtt is tapasztalható volt a kialakuló kialvatlanság. A legtöbb űrhajós – mivel a vizsgált repülések általában rövid ideig, de egy évnél sosem tovább tartottak – a Földre való visszatérés után hamar újra tudott alkalmazkodni a korábban megszokottnak számító körülményekhez, és ismét több időt töltött alvással. Az már más, egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a jövőben tervezett hosszabb távú űrutazások hogyan hatnának a résztvevők alvására – erre a problémára is figyelmet kell majd fordítani.
Alvás az űrállomáson: nem egyszerű... (Kép: NASA)
Az alvás, a pihenés hiánya természetesen az űrhajósok munkateljesítményére is káros hatással van. A vizsgált személyek több mint háromnegyede egy idő után gyógyszerekhez (altatókhoz) nyúlt. Néhány napos álmatlanság után ez feltétlenül szükséges, különben annyira fáradttá válik az űrhajós, hogy képtelen megfelelően ellátni a feladatát. A gyógyszerekkel segített mély alvás azonban felvet egy másik problémát. Ha valamilyen vészhelyzet miatt netán gyorsan fel kellene ébredni és józan fejjel intézkedni, a gyógyszer segítségével pihenő űrhajós nem lesz teljes értékű. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
STS-133: Orvosbiológiai kutatások a Discovery utolsó küldetése alatt
Magyar agykutatók kísérlete a Nemzetközi Űrállomáson
Az űrhajósok alvásának vizsgálatáról (New Scientist)
A hamarosan a Nemzetközi Űrállomásra küldendő első orvosi röntgennel egereket és patkányokat vizsgálnak majd.
