...és a távoli beteg. (Képek: ESA)
Bár a kísérleteket egy űrügynökség végzi, az eljárás természetesen nem csak az űrhajósok esetleges vizsgálatára, betegségük diagnosztizálására alkalmas. (Bár ha egyszer hosszú időtartamú űrutazásba fogunk, például a Marsra indulunk, a távorvoslási módszerek fejlesztése elengedhetetlen előfeltétel lesz.) Kisebb kórházakban, vagy távoli, a külvilágtól elzárt helyszíneken – például az antarktiszi Concordia kutatóbázison – ugyancsak van létjogosultsága a távirányított ultrahangkészüléknek. Az alapelv: a legtöbbször sokkal célszerűbb és lényegesen olcsóbb a szaktudást „utaztatni”, mint magát a szaktudással rendelkező embert.
A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén egyébként van egy ultrahangos készülék, amelyet kísérleti eszközként használnak. Elvileg alkalmas lenne orvosi diagnosztikai célra is, de jelenleg csak igen nehézkesen, egy földi orvosi csapat szóbeli utasításai alapján lehetne erre alkalmazni.
Az ARTIS keretében fejlesztett eszközt a joystick segítségével három tengely körül lehet elfordítani. Az orvos szóban utasíthatja a helyszíni segítőt, hogy milyen erővel nyomja a páciens testéhez készüléket. A berendezés mindössze 2,5 kg tömegű, könnyen kezelhető. A műveletet egy beépített, irányítható webkamerával létrehozott videókapcsolat támogatja. A tesztelések során már eddig is több helyszínen próbálták ki a rendszert, és eközben alkalmaztak műholdas távközlésen alapuló adatátvitelt is. Az ebből adódó néhány másodperces késéshez jól tudnak alkalmazkodni az ultrahang-specialista orvosok.
