Az alig 2 cm hosszú „hőmérő-tabletta” alacsony frekvenciás rádióhullámok révén továbbítja a mérési eredményeket a test belsejéből egy külső érzékelőbe, miközben végighalad az emberi tápcsatornán. Külső borítása szilikon, a belül elhelyezett kvarckristály rezgésszáma a hőmérséklettől függ. Az energiaforrás egy beépített mikroelem. A műszer 18-30 órán belül a „szokásos úton” eltávozik a szervezetből. (Képek: HQ, Inc.)

A világűrben, az űrhajón kívül dolgozó űrhajósok hasonló veszélynek vannak kitéve. Az űrruha megvédi őket a szélsőséges külső hőmérséklet-ingadozástól (a napsütötte oldalon kb. 120 °C, árnyékban viszont -150 °C lehet). Ugyanakkor olyan megterhelő fizikai munkát végeznek, ami a testhőmérsékletük gyors emelkedéséhez vezethet. Glenn 1998-as űrutazása során próbálták ki először a lenyelhető hőmérőt egy orvosbiológiai kísérlet keretében. Többek közt arra voltak kíváncsiak, hogyan reagál az idős szervezet a súlytalanság körülményeire.
Frey Sándor