A Lunar Reconnaissance Orbiter felvételein megtalálták az Apollo-16 hordozórakéta-fokozatának becsapódási helyét a Hold felszínén.
Az Apollo űrhajókat a Hold felé indító Saturn-V hordozórakéták utolsó, S-IVB jelű fokozatát 1970-től, az Apollo-13 repülésétől kezdve úgy irányították, hogy azok – feladatuk teljesítése után, immár kiürülve, vagyis hajtóanyag nélkül – az égitest felszínébe csapódjanak. A tudományos cél az volt, hogy a korábban a Holdon járt Apollo-11 és -12 küldetések során az ott hagyott szeizmométerek számára detektálható, mesterséges holdrengéseket állítsanak elő. Az ismert energiájú és helyszínű becsapódások nyomán keletkezett rengések révén az égitest belső szerkezetére vonatkozó információt nyerhettek.
A kiürült S-IVB fokozatok hozzávetőleges becsapódási helyét a korabeli követési adatokból számították ki. A 2009 óta a Hold körül dolgozó, nagyfelbontású képek készítésére alkalmas amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szonda felvételein ezek alapján korábban már megtalálták Apollo-13, -14, -15 és -17 hordozórakéta-fokozata által ütött „sebhelyet” a holdfelszínen. Az Apollo-16 azonban eddig még hiányzott a listáról. A nehézséget az okozta, hogy ez esetben az irányítók egy időre elvesztették a kapcsolatot a Hold felé tartó rakétafokozattal, így pályájának meghatározása bizonytalanabb volt, mint a többi esetben. S valóban, most kiderült, hogy a becsült becsapódási hely mintegy 30 km-rel arrébb volt, mint azt az előzetes számítások alapján feltételezték.
Az Apollo-16 rakétája kiürült harmadik fokozatának becsapódási helye a Holdon, az LRO űrszonda felvételén. (Kép: NASA / GSFC / Arizona State University)
A több mint 43 évvel 1972-es a keletkezése után megtalált, de a Hold történetének időskáláján mérve még így is rendkívül „friss” kráter az Esők tengerétől (Mare Imbrium) valamivel délre fekszik. Az S-IVB rakétafokozatok által a Holdon ütött sebhelyek különböznek a természetes eredetű becsapódásos kráterektől. Sokkal sekélyebbek, ami annak tudható be, hogy egy alacsony sűrűségű test, lényegében egy üres fémtartály becsapódása következtében keletkeztek. Ráadásul a becsapódás sebessége is viszonylag kicsi, 2,6 km/s volt. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Csalódásból erény: 35 éve repült az Apollo-16 (1. rész)
Csalódásból erény: 35 éve repült az Apollo-16 (2. rész)
Merre tovább NASA? (2. rész)
Az LRO első képei a régi holdi leszállóhelyekről
Egy holdi leszállóhely újabb részletei
Az Apollo-12 leszállóhelye – ma
Perdöntő fotók a Holdról
Gesztus a konkurenciának
Áll még a zászló!
Furcsa holdkráter – furcsa eredet?
Az LRO képein megkerült az Apollo-16 rakétafokozatának becsapódási helye (Space.com)
Nemrégiben került a könyvesboltokba Jay Barbree: Neil Armstrong – Az első ember, aki a Holdra lépett című műve (dr. Both Előd fordításában magyarul).
