Öt esztendő híján fél évszázada, hogy az első emberek elindultak bolygónk közvetlen környezetén túlra, az Apollo-8 fedélzetén.
1968. december 21-e számomra semmivel sem gyengébb dátum – a történelmi jelentőség tekintetében –, mint 1961. április 12-e. Nem kívánom lebecsülni az általam rendkívül nagyra tartott Jurij Gagarin teljesítményét, sem az alacsony Föld körüli pályára irányuló űrhajózási vállalkozásokat... Azonban úgy gondolom, egy egész nagyságrenddel komolyabb történet, amikor az ember vezette űreszközeink elhagyják bolygónk közvetlen környezetét. Számomra az űrhajózás lényege a konkrét közlekedés égi objektumok között, ellentétben az űrrepüléssel, amelynek nem kritériuma az alacsony Föld körüli pálya elhagyása.
Frank Borman parancsnok, James Lovell főmodulpilóta, és William Anders holdkomppilóta. E három amerikai asztronauta személyében tisztelhetjük azt a triót, akik első emberi lényként hagyták el a Föld közvetlen környezetét.
A felfedezés szellemének mindmáig legkiemelkedőbb alkotása az Apollo program, amely – Dancsó Béla kifejezésével élve – „hidegháborús kardcsörtetésből” nemesedett az emberiség legkiemelkedőbb műszaki-technikai vívmányává. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a nevezett űrprogram legfontosabb, legjelentősebb küldetése volt az Apollo-8: mindamellett, hogy az első mélyűri küldetésként önállóan is megállja a helyét a történelemkönyvek lapjain, végeredményben Bormanék repülése „kövezte ki” az utat a további holdutazások előtt. Az Apollo-11 teljes sikerében meghatározó szerepet játszott a megelőző utak, különösen az Apollo-8 teljesítménye.
Karácsonyi ajándék NASA-módra ’68-ból: először indulnak emberek planétánk égi kísérőjéhez. A hordozórakéta csúcsán található űrhajóban ülő első holdutazó hármas láthatta először valódi bolygóként a Földet, valamint ők pillanthatták meg először a Hold túlsó, a kíváncsi emberi tekintetek elől szégyenlősen elbújó másik oldalát...
Az Apollo-8 üzenete számomra egyértelmű: folytatnunk kell! Jobb nem belegondolni abba, hol tartana napjainkban az (amerikai) űrhajózás Kennedy holdprogramja nélkül. Jobb nem belegondolni abba, hogy a látszólag értelmetlen hidegháborús versenyfutás nélkül nagy valószínűséggel még itt sem tartanánk, ahol most tartunk. Nem látok problémát az alacsony Föld körüli pályára irányuló űrrepüléssel, azt viszont komoly problémának tartom, hogy bolygónk közvetlen környezetén túlra immáron 41 éve nem indult ember.
Fényes „hullócsillag” az égen, avagy az Apollo-8 a történelmi küldetés megkoronázásaképpen teljes épségben tér haza 1968. december 27-én. (Képek: NASA)
Személy szerint erősen bízom abban, hogy mire az első, alacsony Föld körüli pályán túlra induló űrhajózási küldetés fél évszázados évfordulóját ünnepeljük, már nem az Apollo-17 legénységének 1972-es útja lesz a „legfrissebb” újítása az emberiségnek ebben a témában.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Utazás a Hold körül: 35 éve startolt az Apollo-8 (1. rész)
Utazás a Hold körül (2. rész): A Saturn V rakéta
Negyven éve a Hold körül
Apollo-8 (NASA)
Adatok az Apollo-8-ról (spacefacts.de)
Véletlenül találták meg azokat a mintákat, amelyeket az Apollo-11 és -12 űrhajósai gyűjtöttek, de az 1970-es évek elején nem jutottak vissza a NASA-hoz.
