Aki eddig nem lett volna biztos benne, hogy a holdutazók nem sétarepülésen vettek részt, annak (is) bemutatjuk, milyen volt az Apollo űrhajók komputerének kijelző- és kezelőegysége (DSKY).
A modul fotóját a fenti ábra mutatja. Fő feladatait az előző részekben már összefoglaltam. Ehhez annyit fűzök hozzá, hogy a DSKY a kijelzőjének adatait autonóm módon volt képes továbbítani a telemetria-rendszernek.
Az interfész tervezésénél a minél egyszerűbb kezelhetőségre törekedtek. Amint a fotóján is látható, a billentyűzet nem sokkal bonyolultabb egy négy alapműveletes zsebszámológépénél. A hétszegmenses elemekből álló, összesen 21 + 3 „fél” digites, zöld, lumineszcens kijelzőmodul kizárólag számkijelzésre volt alkalmas. (A BLOCK-I–hez illesztett neontöltésű, így nagyobb feszültséggel üzemelő, vöröses fényű kijelzők szegmenseit még diódás mátrix által kikódolt bistabil elektromágneses relék (!) kapcsolgatták, a BLOCK-II DSKY egységeiben már tirisztorok látták el ezt a feladatot.)
A bal felső sarokban a DSKY egyetlen zöld indikátora, az AGC aktív állapotát jelző ablak látszik. Mellette az éppen végrehajtás alatt álló vezérlőprogram kétjegyű kódszáma íródik ki. A küldetés során a végrehajtandó programok sorrendje kötött volt, de ebbe szükség szerint be lehetett avatkozni. Például a 66-os számú program a leszállási fázis befejezését irányította. A PROGRAM gomb megnyomása után be kellett billentyűzni a „66”-ot, majd ENTER. (Az ellenőrző lista rövidített írásmódja szerint: P66E.)
A következő sorban találjuk a VERB (ige), ill. a NOUN (főnév) két-két számjegyét. A kezelőprogramot ugyanis úgy írták meg, hogy a rendszert ún. mondatokkal lehessen utasítani. Először be kellett gépelni az ige, majd a főnév kódját (ige, főnév = mit csinálj, mivel), végül: ENTER. Néhány egyszerűbb parancsot csak az ige (és persze ENTER) beírásával is ki lehetett adni; ilyen volt pl. a jelzőlámpák tesztje.
A kijelző alsó szegmensében három regiszter adata olvasható le. Ha a számok előjelesek, akkor decimálisak, ha nem, akkor oktálisak. A sorok között világító elválasztó sávokat helyeztek el. Szükség esetén a kijelzőre árnyékoló ernyőt lehetett tépőzárakkal felerősíteni.
Az elmondottak illusztrálására nézzük, hogyan lehet kiíratni a start óta eltelt időt! Az ige: „Írd ki” (16), a főnév: „A start óta eltelt idő” (36). A checklistákban szokásos rövidítéssel: V16N36E, azaz VERB16 NOUN36 ENTER.
A 19 nyomógombos billentyűzet értelmezése ezek után nem nehéz: bal oldalon az ige, ill. a főnév, középen az előjelek és a számjegyek, jobbra a vezérlő billentyűk. A PROG a futtatni kívánt program megadására szolgál, a KEY REL engedélyezi a billentyűzetet, az ENTER természetesen a beírt adat elfogadására való, a CLEAR a kijelzőt soronként törli, a RESET a sárga figyelmeztető jelzéseket törli. A nyomógombok komoly, mikrokapcsoló(ko)n alapuló konstrukciók voltak.
Megjegyzem, hogy a különböző, AGC-vel összeköttetésben levő eszközök kezelőpaneljein is találhatók a számítógépbe státuszokat bevivő gombok, kapcsolók. Az Apollo amúgy is az addig épült legbonyolultabb felépítésű és kezelésű űrhajó: a műszerfalain több száz kapcsolót és egyéb kezelőelemet helyeztek el! Nem tartozik ugyan szorosan a témához, de érdemes megemlíteni, hogy a műszerfalakon számos analóg, azaz mutatós mérőműszer is volt. A mutatókat azonban nem valamely hagyományos – pl. Deprez-rendszerű – mérőművek forgatták el, hanem egy-egy DC szervomotor, áttételrendszer közbeiktatásával! A mérendő feszültség egy analóg különbségképző áramkör egyik bemenetére került, a másik bemenete a mutató tengelyével működtetett potenciométer csúszkájáról kapta a pozíciójelet. A motor addig állította a mutatót, amíg e két feszültség abszolút értékben meg nem egyezett.
A DSKY 5 V-os jelzőizzókon alapuló jelzőpanelje 14 ablakából itt 13-at használtak ki (az LM-én pedig 12-t). A fehér fények státuszokat jeleznek (pl. az Uplink elfogadott egy 16 bites adatot; a számítógép készenléti állapotban van; a kezelő megnyomott egy billentyűt; a kezelő hibás utasítást, adatot írt be, stb.), a sárga fények figyelmeztetések (valamelyik elektronikai egység hőmérséklete túlságosan magas; a belső kardánkeret szögelfordulása túlságosan nagy; programfutási hiba keletkezett, stb.) Az izzók fényereje beállítható volt.
Maga a kijelző is figyelmeztethette a felhasználót: pl. a VERB és a NOUN számjegyeinek felváltott villogása jelezte, ha az AGC egy mondat bevitelére várt.
A fedélzeti számítógéprendszer felépítését programozói szempontból ez a dokumentum részletezi. Sajnos a neten fellelhető információhalmaznak legalább egy hiányossága van: csak nagyon kevés olyan dokumentációt találtam, amely valamilyen analóg áramköri részletet ismertet. Így nem derül ki, hogy a számos, analóg kimenetű érzékelő (például a giroszkópok induktorszintje, a különböző hőmérséklet-érzékelők, stb.) jeleit miképpen alakították át az AGC portjaira vezethető digitális kóddá? Hogyan ellenőrizte a számítógép a fedélzeti rendszerek számos különböző tápfeszültségét? Csak feltételezésre hagyatkozhatok: akkoriban gyakori volt a feszültség-frekvencia átalakítók (VCO-k) alkalmazása e célra. Egy olyan, pontos időalaphoz rögzített ciklusidőkkel dolgozó, sok belső számlálóval rendelkező komputernek, mint az AGC, nem lehetett probléma az analóg értékeket megtestesítő periódusidők megmérése.
(Folytatjuk az AGC néhány további érdekes hardverrészletével!)
Pálinkás Tibor
Az itt sorozatban közölt cikk eredeti, részletesebb, további képekkel és kapcsolási rajzokkal illusztrált változata a Rádiótechnika Évkönyve 2012-es számában jelent meg. Ezúton köszönjük az utánközlés lehetőségét. A más érdekes, köztük űrkutatási vonatkozású cikkeket is tartalmazó évkönyv kapható nyomtatott és digitális változatban is. További információ a kiadó Rádióvilág Kft. honlapján!
Kapcsolódó cikkek:
A holdutazás fedélzeti számítógépe (1. rész)
A holdutazás fedélzeti számítógépe (2. rész)
A holdutazás fedélzeti számítógépe (3. rész)
A holdutazás fedélzeti számítógépe (5. rész)
A holdutazás fedélzeti számítógépe (6. rész)
Milyen feladatokat kellett ellátnia az Apollo űrhajó számítógépének?
