Jules Verne 1865-ben megálmodta, hogy három utazó megkerüli a Holdat. Alig száz év múltán a regény – modern változatban – megelevenedett és először láthatta ember a saját szemével éji kísérőnk túloldalát.
Az Apollo-8-at sokáig a holdkomp első emberrel történő kipróbálásának szánták, de az űrverseny üteme mást diktált: a Szovjetunió által a Holdhoz küldött Zond nevű automatikus űrhajók azt sugallták az amerikaiaknak, hogy az ellenfél hamarosan embert küld a Holdhoz, ráadásul a holdkomp (LM) elkészülte több hónapos késésben volt. Az oroszok megelőzése mindenek előtt álló feladat volt, ezért a NASA merész elhatározást hozott, ami szerint a holdkomp Föld körüli pályán történő kipróbálását elhalasztották és egy terven kívüli utat iktattak be, melyen az űrhajónak el kellett repülnie a Holdig és vissza. Az Apollo-8-nak kettős feladatot szántak. Ki kellett próbálni a Saturn V rakétát és a CSM-et (Command and Service Module – Parancsnoki és műszaki egység) valós körülmények között. Kiváncsiak voltak arra, hogy tényleg képes-e a hordozóeszköz eljuttatni az űrhajót a Holdhoz, valamint a holdűrhajó tényleg képes-e manőverezni a holdközi térségben, majd Hold körüli pályára állni. A másik feladat a megfigyelés volt. Sikeres pályára állás esetén az Apollo-8 utasainak a későbbi leszálló küldetések számára kiválasztott lehetséges leszállóhelyeket, valamint a Földről sohasem látható túlsó oldal jellegzetességeit kellett fényképeznie.
Az Apollo-7 remek teljesítményét követően minden akadály elhárult az Apollo-8 indítása elől, ezért 1968. december 21. reggelére tűzték ki az indulást, hivatalossá téve, hogy Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnoki modul pilóta és Bill Anders holdkomp pilóta lesz az első három ember a történelemben, aki saját szemével pillanthatja meg a Hold túlsó oldalát. Amerika első emberes Saturn V startjára többszázezer néző volt kíváncsi. A rakéta nem is okozott csalódást, rendben Föld körüli pályára gyorsította az űrhajót. Másfél Föld körüli fordulat erejéig még parkolópályán keringett az Apollo-8 (amely idő alatt rendszerellenőrzéseket futtattak végig az űrhajósok), majd ezután kapták meg a történelmi parancsot: - Indíthatjátok a TLI-t ! (TLI – Translunar Injection – Holdirányú Gyújtás).
A háromnapos odaút során történt néhány kisebb gikszer. A Saturn rakéta 3. fokozatáról való leválást követően az űrhajóval el kellett távolodni az S-IVB-től, majd újra randevúzni vele (imitálva a későbbi utak egyik legfontosabb manőverét, a holdkomp és az anyaűrhajó összekapcsolódását), de egy elsietett döntés miatt az Apollo 8 letért a számára kijelölt biztonságos, ún. „szabad visszatérés” pályájáról. Aztán Borman parancsnokot döntötte le a lábáról egy hányással, hasmenéssel és szédüléssel járó betegség, melyet kezdetben olyan súlyosnak gondoltak az orvosok, hogy azt javasolták az irányításnak, hozzák haza az Apollo 8-at idő előtt. Végül a tévéközvetítés során elromlott a kamera objektívje, így amikor az űrhajósok meg akarták mutatni a tévénézőknek a Földet, csak egy nagy fényes folt mutatkozott a képernyőkön. (A bajok természetesen megoldódtak: az űrhajót visszamanőverezték a „szabad visszatérés” pályájára, Borman egy napi betegeskedés után teljesen felépült, és a kamerát is sikerült rendbe hozni a következő közvetítésre.) Egyébként az út tökéletes unalomban telt el.
Ottjártunk!: a Hold az Apollo 8 parancsnoki egységének ablakán át.
Két napja, húsz órája és 4 perce repültek az űrhajósok, amikor újabb történelmi parancsot kaptak: - Indíthatjátok a LOI-t! (LOI – Lunar Orbit Insertion – Holdpályára Állás). Ennek értelmében az Apollo 8-at Hold körüli pályára állíthatták az űrhajósok az SPS hajtómű fékező gyújtásával. (Ehhez a menetiránnyal szembe kellett fordítaniuk az űrhajó orrát és úgy begyújtani a főhajtóművüket). Maga a manőver azonban csak kicsit később következhetett, mivel a számítások szerint annak a Hold túloldala felett kellett megtörténnie. Ám ott a földi rádióhullámok már nem érték el az űrhajót, így ezt a parancsot az irányítás kénytelen volt idő előtt kiadni, mielőtt „befordulván a sarkon” az űrhajó el nem tűnt a bolygótest háta mögött. Aztán a kellő időben az SPS 4 perces működtetésével Hold körüli pályára állt az űrhajó.
A Holdnál a repülési terv szerint tíz keringés várt Bormanékra, melyet legfőképpen fényképezéssel kellett eltölteniük. Több, mint 600 fénykép készült a holdfelszínről a 110 km magas keringési pályáról. A legkülönlegesebb fénykép azonban mégsem a Holdról készült: az űrhajósok az egyik keringésük során tanúi voltak, ahogy a Föld „felkelt” a Hold töredezett, kráterszaggatta horizontja felett és egy líraian szép képet készítettek a földfelkeltéről. Végül a kilencedik keringés során – a Földön éppen Szenteste volt - még egy tévéközvetítést sugároztak az űrhajó fedélzetéről, melyben bemutathatták az egymilliárdnyira becsült tévénézőnek a holdfelszínt. A képek mellé a három űrhajós leírásai adtak aláfestést, érdekes módon idegen, színtelen, barátságtalan „csatatérnek” jellemezve a Holdat. Búcsúzóul az Apollo-8 legénysége egy kis meglepetést tartogatott még a tévénézőknek. A Genezisből (a Biblia Teremtés Könyvéből) felolvasták azt a rész, ahogy Isten megteremtette a világot. A pillanathoz fantasztikusan illő hangot sikerült találniuk Bormanéknak ezzel a pár perces előadással.
Földfelkelte
Az Apollo 8 legénysége 6 nap 3 óra és 42 másodpercnyi út után csobbant a Csendes-óceán vizébe és ezzel beteljesítette történelmi küldetését: először jutott ki űrhajó(s) a földkörüli pályáról, először jutottak emberek egy másik égitest közvetlen környezetébe, és először próbálták ki emberrel a Saturn V holdrakétát, - de ami mindennél fontosabb volt Amerikának: a szovjeteket is legyőzték.
Folytatjuk…
Képek: GRIN (Great Images of NASA), www.apolloarchive.com
Dancsó Béla
A tizedik keringés végén aztán, ismét a Túloldal felett újra beindították a főhajtóművet, hogy sebességet nyerve kigyorsuljon az Apollo-8 a Hold körüli keringés pályájáról.
A holdprogram meghirdetésekor a NASA rendelkezésére mindössze a Mercury űrhajó állt, mely inkább volt nevezhető egy légmentes burkolattal ellátott ülésnek, mintsem űreszköznek. Amerika azonban a Holdhoz akart eljutni és meg is valósította az ehhez szükséges űrhajót. Sorozatunk befejező részében az Apollo parancsnoki és műszaki egységről lesz szó.
