Szergej Krikaljov a Discovery fedélzetén - NASA fotó
Ezzel a repüléssel Krikaljov lett az első, aki orosz űrhajósként amerikai űreszközön jutott a világűrbe. Az orosz kozmonauta nem csupán vendég űrhajósként, hanem a legénység teljes jogú tagjaként vett részt a repülésen. Később a Nemzetközi Űrállomás első két elemének összekapcsolásakor repült, majd fedélzeti mérnökként tagja lett az új űrállomás első legénységének is.
Február 8-án egy tévéműsor keretében a Discovery és a Mir űrállomás között élő kép-, és hangkapcsolatot teremtettek. Ekkor a Discovery a Csendes-Óceán fölött, a Mir pedig az Egyesült Államok déli része fölött repült. Mivel a két jármű eltérő hajlásszögű pályán repült, sem összekapcsolódásra, sem megközelítésre nem került sor.
A Discovery február 11-én ért földet a Kennedy űrközpontban.
A Discovery 20. küldetése (STS-63) pontosan egy évvel a 18. után kezdődött. 1995. február 3-án az űrrepülőgépet 5 perces indítási ablakban (az az időszak, amikor egy űreszközt a kívánt pályára lehet indítani) a Mir pályasíkjába indították. A repülés legalább három szempontból különleges. Ismét repült egy orosz űrhajós, ezúttal Vlagyimir Tyitov (bal oldali képünk - NASA fotó). A második különlegesség, hogy a Discovery pilótája Eileen Collins (jobb oldali képünkön - NASA fotó) volt, az első nő ebben a pozícióban. 1997-ben az STS-84 repülésen az Atlantis-szal is járt a Mirnél, majd 2000-ben ő lett a Columbia STS-93 küldetésének parancsnoka (ekkor állították pályára a Chandra Röntgenteleszkópot). Jelenleg ő a kijelölt vezetője a következő Shuttle-repülésnek.
A repülés harmadik különlegessége, hogy először járt egy amerikai űrrepülőgép a Mir közelében (összekapcsolást nem terveztek, így a Discovery fel sem volt szerelve dokkolóadapterrel). Február 6-án a Discovery 10 m-re megközelítette a Mirt. Szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ilyen közel kerülhet-e az űrrepülőgép az űrállomáshoz, vagy meg kell állnia 300 m-nél, mivel az egyik manőverező hajtóművének üzemanyag-vezetékéből szivárgott a hajtóanyag. Végül az orosz és az amerikai repülésirányítók megállapodtak, hogy a Discovery megközelítheti a Mirt, ha:
- a szivárgó hajtóanyag vezetékét 300 méteres távolságban elzárják,
- a Discovery semmiképpen nem kerül 10 méternél közelebb az űrállomáshoz, és
- ha egy, a pozíció tartásához szükséges hajtómű meghibásodna, akkor a Discovery legénysége használhatja azt a hajtóművet, amelyiknek a vezetékéből szivárog a hajtóanyag, de azonnal el kell távolodnia a Mirtől 300 méterre.
TV-kép a Discovery és a Mir űrrandevújáról
A Discovery hozzávetőlegesen 10 percig tartotta a 10 méteres távolságot. Ezután eltávolodott a Mirtől, majd körülrepülte azt. Ezután végleg eltávolodott tőle, és a fedélzetén az űrhajósok önálló kutatási programot hajtottak végre.
Az űrrepülőgép február 11-én szállt le a Kennedy űrközpontban. Az űrrandevú sikeres végrehajtásával elhárult az akadály a következő lépés, az összekapcsolódás elől.
Ledneczki István
