Lélegzetelállító kép egy ütköző galaxispárosról, a Hubble-űrteleszkóptól.
Kozmikus környezetünk két legnagyobb galaxisa saját Tejútrendszerünk és az Androméda-galaxis. Mindkét galaxis tagja a Lokális Csoport nevű galaxishalmaznak, amely több mint ötven galaxist tartalmaz. Tömegükkel, ami billiószorosa Napunkénak, viszont e két galaxis számít a halmaz domináns tagjainak, mivel gravitációs hatásuk akadályozza meg a halmaz felbomlását, mintegy horgonyt vetve a végtelen űrben. Azonban e két óriás sorsát egyben meg is pecsételi roppant tömegük: hozzávetőlegesen 4 milliárd év múlva e két galaxis ütközni fog egymással, aminek következtében addigi békés szelete az Univerzumnak, amit jelenleg az otthonunknak is hívhatunk, káoszba fog fulladni.
Habár elsőre úgy tűnhet, hogy a kölcsönhatásban lévő galaxisok ötlete tökéletes kiindulópont egy sci-fi történethez, az ilyen ütközések valóban léteznek: igen gyakran fordulnak elő az Univerzumban. Lényegében a kutatók úgy vélik, hogy a legtöbb galaxis az élete során bizonyos időszakokban (vagy akár nagyon gyakran) keresztülmegy ütközéseken, összeolvadásokon. Az évek során a csillagászok több tucatnyi galaxist fedeztek fel ütközések, összeolvadások közben, és most a Hubble egy újabb kozmikus ütközést figyelt meg.
Egy ütköző galaxispáros, név szerint az NGC 6052, a közel 30 éves Hubble-űrteleszkóp egyik új felvételén. (Kép: ESA / NASA / Hubble / A. Adamo et al.)
NGC 6052: egy ütközés története
A fenti képen egy pár összefonódó galaxis látható, amely az NGC 6052 néven ismert. Az NGC 6052 új felvételét a Hubble-űrteleszkóp WFC3 (Wide Field Camera-3) nevű műszerével rögzítették, amelyet 2009-ben, a 4-es számú javító küldetés alatt telepítettek. Habár 2015-ben már megörökítette a Hubble az NGC 6052-t a széles látószögű és planetáris kamerával (Wide Field and Planetary Camera-2, WFPC2), ez az új felvétel sokkal részletgazdagabb.
Az objektum mintegy 230 millió fényévnyi távolságra található a Herkules csillagképében. A galaxispárost, amelyről eredetileg azt gondolták, hogy egy furcsa, szabálytalan alakú galaxis, 1784-ben fedezte fel – nem más, mint az a William Herschel, akinek a nevéhez az Uránuszt bolygó felfedezése is fűződik.
Az ütközés több száz millió éves folyamata alatt az NGC 6052-ben számtalan egyedi csillag pályája módosul. Végül eljön majd az az idő is, amikor az egyes kiinduló galaxisokból származó csillagok összekeverednek, és a két eredeti galaxis kezdeti alakja már nem lesz felismerhető. Annak ellenére, hogy a hatalmas ütközések során – amilyen például az NGC 6052 esete vagy a közelgő Tejútrendszer–Androméda egyesülés – több milliárd csillag pályája módosul jelentősen, annak az esélye, hogy két csillag összeütközzön, szinte elhanyagolható, mivel azok nagyon ritkán népesítik be a galaxisokat. Szóval nincs ok az aggodalomra! Saját kozmikus ütközésünk még 4 milliárd évnyi távolságra van, de ha az ütközés megtörténik is, a Naprendszer valószínűleg sértetlenül megússza. (Viszont éppen akkoriban fog a Nap vörös óriássá fújódni és felperzseli a Földet...) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Elmaradó csillagkeletkezés
Ütköző galaxisok a Herkules csillagkép irányában (Astronomy.com)
Február végén szokatlanul napos, derült idő volt Európa-szerte, ami a műholdak „figyelmét” sem kerülte el.
