A NASA technikusai összeillesztették a legelső Ares-I hordozórakétát a Kennedy Űrközpont járműszerelő-csarnokában.
Az Ares-I rakéta az űrrepülőgépek felváltására szolgálatba állítani tervezett Orion űrhajó hordozóeszköze lesz, valamit nagyobb tömegű műholdak pályára állításához is igénybe kívánják venni majd a szolgálatait. A rakéta két fokozatból fog állni: egy szilárd hajtóanyagú első fokozatból (amelyet az űrrepülőgép-rendszer oldalsó gyorsítórakétájából kívánnak kifejleszteni) és egy folyékony hidrogén–folyékony oxigén meghajtású második fokozatból. A legelső Ares-I rakéta azonban még „csak” egy fejlesztési tesztrepülést fog végrehajtani, amelynek során ellenőrizni kívánják a rakéta stabilizáló rendszerét, valamint a fokozatok szétválasztását a repülés során.
A legelső Ares-I a szerelőcsarnokban.
A legelső Ares-I indítás az Ares-I-X kódnevet kapta az amerikai űrhivataltól. A repülés során az első fokozat nem a végleges változatokhoz tervezett lesz, mivel csak négy szegmensből szerelték össze, ahogyan jelenleg az űrrepülőgépek gyorsítórakétáit. A tervezett ötödik szegmenset egy méret- és tömegazonos dublőr helyettesíti, mint ahogy a másodok fokozat, az Oriont fedő védőborítás és a rendszer tetején helyet foglaló mentőrakéta is csak méret- és tömegarányos másolat lesz. A tesztrepülésre a fejlesztés jelenlegi állásának a gyakorlatban való ellenőrzése miatt van szükség.
Egy számítógépes grafika arról, miként fog kinézni az első Ares-I rakéta az indítóálláson. (Képek: NASA)
A repülés kiindulópontja a 39B jelű indítóállás lesz (a jövőben is ezt az indítóállást szánják majd az Ares-I elsődleges indítóhelyének). A start lesz a Mobile Launcher Platform #1 utolsó szereplése, ez lesz az utolsó rakétaindítás erről a platformról. A jövőbeli Ares-I indításokhoz újonnan épített, és saját indítótoronnyal rendelkező Mobile Launcher-eket kívánnak szolgálatba állítani, amelyek megépítése már elkezdődött a Kennedy Űrközpontban. Az űrrepülőgépek kiszolgálására épített indítótornyok el lesznek bontva, és az indítóállások az Apollo-érához hasonlóan „csupaszok” lesznek újra. Az egyetlen lényeges különbség csak egy három toronyból álló villámhárító rendszer lesz, amely a 39B-nél már elkészült, de a 39A-nál még nem, mivel az indítóállás folyamatos használatban van az űrrepülőgép-flotta által. (A 39A indítóállást tervezik majd igénybe venni a rakéta „nagy testvére”, az Ares-V indításaihoz.)
Az Ares-I-X tervezett startdátuma 2009. október 31. Ez a rakétaindítás történelminek lesz majd tekinthető, mivel ezzel a tesztrepüléssel kezdetét veszi egy új korszak az amerikai űrhajózás történetében, melyben a NASA immáron nem az alacsony Föld körüli pályára koncentrál, hanem a Hold (további) és a Mars emberekkel történő felderítésére. (Forrás: NASA)
(Októberig persze mindezek az elképzelések akár gyökeresen meg is változhatnak, ha hinni lehet annak, ami a NASA emberes űrrepülési terveit éppen most átértékelő Augustine-bizottság eddigi tevékenységéből napvilágot látott… – A szerk.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
„Előzetes” az Augustine-bizottság véleményéből
A mozgatható indítóállványok története (1. rész)
A mozgatható indítóállványok története (2. rész)
A mozgatható indítóállványok története (3. rész)
Kész az Ares-I-X összeszerelése (NASA)
Az Obama-adminisztráció első űrköltségvetését vegyes érzelmekkel fogadták. Az elnök augusztusig független bizottsággal vizsgáltatja át az emberes űrrepülés jövőre vonatkozó terveit, előkészületeit.
