AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG(33. rész): 1987 – a nadrágszíj és a kémkedés éve

Hazánk néhány év múlva az Európai Űrügynökség (ESA) tagja lehet. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói.

1985-ben az ESA tagállamai megállapodtak abban, hogy az űrtevékenységre fordított kiadásokat 3 év alatt 70 %-kal megemelik. Ám 1987-re világossá vált (s ez az előző részben leírt elképzeléseket tekintve nem is meglepő), hogy még ez is kevés lesz. Kiderült, hogy az ESA 1987-ben mintegy 600 millió fontsterlinggel (akkor kb. 1,1 milliárd ECU) alábecsülte költségvetését.

A tagállamok felszólították az űrügynökség vezetőségét, vizsgálják felül a tervezett programokat! (A felülvizsgálat végül azt eredményezte, hogy további milliókat igényelt mind a Hermes, mind az Ariane-5 program, a Columbus modul építése pedig még ekkor is késlekedett. Ez később súlyos döntés elé állította a vezetőséget.)

A 31. részben már írtunk arról, hogy 1987 szeptemberében indították abban az évben az első Ariane hordozórakétáját. Ezt csak részben magyarázza az Ariane-2 korábbi kudarca. A rakéták műszaki adataira ugyanis mások is kíváncsiak voltak. A kémkedési ügy miatt maga Chirac francia miniszterelnök (jelenlegi államfő) utazott Francia Guayanába, a Kourou-i Űrközpontba, ahol bejelentette a biztonsági intézkedések megszigorítását: 10 millió dollárral fokozzák a bázis védelmét, újabb repülőgépeket állítanak a bázis és a tenger ellenőrzésére, a lezárt tengerrészre behatoló hajókat pedig meg kell támadni.

A kémkedési ügyet vizsgáló bizottság javaslata szerint a publikációk számát jelentősen csökkentették, fokozták a titokvédelmet, felülvizsgálták a személyzet tagjait.

1987 emlékezetes év maradt az európai űrkutatás történetében: nagyratörő terveket dédelgettek a szakemberek, nagyratörő megszorításokon dolgoztak a politikusok és nagyratörő munkába kezdtek a kémek – de ők szerencsére sikertelenül.