Az amerikaiak állítólag képesek észrevétlenül megközelíteni egy geostacionárius műholdat. A sajátjukat így szerencsés esetben megjavíthatják, az ellenségét viszont akár tönkre is tehetik...
Az USA Védelmi Minisztériumának megbízásából folyó, szigorúan titkos kísérletekről a múlt héten a Spaceflight Now internetes asztronautikai portálon szellőztettek meg néhány információt. A megközelítés és a vizsgálat műveletéhez két kisméretű, már közel három éve pályán levő, titkos megfigyelő műholdat használnak, amelyek az Egyenlítő fölött kb. 36 ezer km-re húzódó geostacionárius pálya mentén „portyáznak”. A meghibásodott műhold pedig a 400 millió dolláros Defense Support Program-23 (DSP-23) katonai felderítő műhold, amelyet a nukleáris fegyverkísérletek és ellenséges rakétaindítások megfigyelésére bocsátottak fel. A DSP-23 Delta-4 Heavy nehézrakétával indult 2007 novemberében. (A startról annak idején mi is beszámoltunk - ld. lent.) A sikeres pályára állást követően, 2008-ban a 2,5 tonnás műhold váratlanul felmondta a szolgálatot.
A DSP-23 műhold Föld körüli pályán. (Fantáziakép: Northrop Grumman)
Mivel az Egyesült Államok a jelek szerint demonstrálja a műhold-megközelítési képességét, a jövőben elvileg szóba jöhet, hogy nem csak a saját, de más államok – például Oroszország és Kína – mesterséges holdjai körül is „ólálkodjanak”. Elemzők szerint ez olyan nagy jelentőséggel bíró, teljesen újszerű képesség, amihez fogható a katonai űrtevékenységben hosszú évek óta nem született. Még ha a mostani kísérletben arról is van csak szó, hogy egy meghibásodott amerikai műholdról információkat szerezzenek, az ilyen vizsgálódás fontos lehet ellenséges műholdaknál. Ez olyasmi, amit a Pentagon már az űrkorszak kezdete óta szeretett volna csinálni. (Ki beszél itt a világűr békés célú felhasználásáról? – A szerk.)
A védelmi minisztérium egy elemzője szerint igen kétséges, hogy más országok műholdjait megközelítenék-e. Mindenestre már a képesség ténye is aggodalmat válthat ki másokban, különösen a kínaiakban. Ők úgy tekinthetnek erre, mint egy új felderítő módszerre, sőt akár a geostacionárius holdak megsemmisítésére alkalmas eljárásra. Ez arra ösztönözheti őket, hogy az erőegyensúly helyreállítása érdekében hasonló fejlesztésbe fogjanak.
Visszatérve a meghibásodott DSP-23 esetéhez, a közeli kamerás vizsgálódások során kiderülhet, hogy valamilyen mechanikai sérülés (például mikrometeorit-becsapódás, elgörbült antenna) okozza-e a bajt. Rádióadatok alapján következtetni lehet az elektronikus rendszer esetleges hibájára. Eközben a DSP-23 – egy 1970 óta repülő sikeres műholdsorozat utolsó darabja – „szellemműholdként” hetente 100 km-rel sodródik keleti irányba a geostacionárius pályán, veszélyeztetve más ott keringő műholdakat. Az irányításért felelős amerikai légierő rövidesen figyelmeztetni kényszerülhet más üzemeltetőket, hogy távolítsák el saját űreszközüket a közelből. Egy esetleges ütközés súlyos nemzetközi incidensnek minősülne. Magának a DSP-23-nak a megsemmisítése („lelövése”) szóba sem jöhet, hiszen a keletkező törmelék hosszú ideig beszennyezné a pálya környékét.
A körvonalazódó információk szerint a műhold tavaly október eleje óta lehet üzemképtelen. Ekkor akarták átirányítani egy másik pozícióba, de a művelet nem fejeződött be. Az eset nagyjából Nigéria fölött, 8,5° keleti hosszúságnál történt. (Innen Oroszországot és Kínát is szemmel tarthatta a fedélzeti infravörös kamera, fegyverkísérletek után kémlelve.) A Mitex műholdpár tagjai – talán elsőként az űrtörténelemben – gyorsreagálású egységként keltek útra, a Föld két átellenes oldala fölötti pozícióikból. Az első műhold december 23. óta lehet a DSP-23 közvetlen közelében.
A tönkrement vagy elhasznált geostacionárius műholdakat – ha csak egy mód van rá – általában magasabb pályára állítják, hogy ne zavarják az ebbe az értékes és máris zsúfolt régióba kerülő újabb űreszközöket. Ha nem történik beavatkozás, az égi mechanika törvényei szerint a DSP-23 keleti, majd nyugati irányban ide-oda fog ingázni a geostacionárius pályán, nagyjából Ausztrália és Európa földrajzi hosszúságai között, akár évezredekig. A Mitex holdaknak viszonylag kevés hajtóanyaguk maradt még, egy-két év múlva feltehetően magasabb, „temetői” pályán végzik.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A vizsgálódást végrehajtó, az Orbital Sciences és a Lockheed Martin közreműködésével készített Mitex (Micro-Satellite Technology Experiment) műholdak az amerikai katonai fejlesztési ügynökség (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) technológia-fejlesztési programja keretében kerültek pályára. Delta-2 rakétával startoltak 2006-ben, eredetileg azért, hogy egymás körül manőverezzenek a geostacionárius pálya magasságában. Arról nincs nyilvános adat, hogy a két műhold más – akár amerikai, akár egyéb ország érdekeltségébe tartozó – űreszközt meglátogatott volna. Tény, hogy a két Mitex hold szokatlanul kicsi, tömegük kb. 230 kg lehet. A modern geostacionárius holdak ennél sokkal nagyobbak. A kis méret miatt az objektumokat nem egykönnyen lehet felismerni földi (optikai vagy radaros) követőmódszerekkel sem, így manővereik nyugodtan rejtve maradhatnak.
Amerikai katonai műhold Delta-4 nehézrakétával
Rakétanyom az Orionban
Amerikai kémműhold indult
A világűr militarizálása
Közeli vizsgálódás geostacionárius műholdaknál (Spaceflight Now)
Az NROL-26 jelzésű űreszköz az ellenséges hírközlés lehallgatására készült.
