Moszkvában pénteken avatták fel az első űrutazó kutya emlékművét.
A szoboravatásra az orosz fővárosban, egy katonai kutatóintézet közelében került sor április 11-én. Itt készítették fel több mint 50 évvel ezelőtt Lajkát az űrutazásra. A kutya 1957. november 3-án startolt a Szputnyik-2 fedélzetén.
Lajka szoboralakja egy rakéta tetején áll. (Kép: AP / RIA Novosztyi, A. Nyikolszkij)
Az űrutazásnak az élő szervezetre gyakorolt hatásáról vajmi keveset tudtak akkor, amikor a 2 éves Lajkát a világűrbe küldték. A szovjet szakemberek a kutya utazására mint az emberes űrrepülések előkészítések egyik szükséges lépésére tekintettek. Az űrkutyákat úgy választották ki, hogy strapabírók, jól alkalmazkodók, és nem utolsó sorban kis termetűek legyenek, hogy elférjenek a szűk kabinban.
A szuka kiválasztásáról, felkészítéséről számos történet olvasható. Néhány adalék Lajka űrrepülésének – a nézőponttól függően dicsőséges vagy szomorú – történetéből. Az indítást műszaki okokból el kellett halasztani, ezért az állat 3 napig a hideg kabinba volt zárva, mielőtt felbocsátották volna. A pályára állás, a start megterhelése után a szívverése és vérnyomása normálisra állt vissza. Az akkori hivatalos szovjet jelentések szerint a kutyust egy hét elteltével „altatták el”. Csak a Szovjetunió felbomlása után árulták el a programban résztvevők, hogy – bár a tervekben tényleg a méreginjekció szerepelt – Lajka kutya valójában már néhány pályán eltöltött óra után kimúlt a túlzottan megemelkedett hőmérséklet miatt.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy emberöltő az űrben. Az első évtized (1957-67 – 1. rész)
Űrkutatási évfordulók - bélyegen
Szobrot állítottak Moszkvában Lajka kutyának (Space.com)
1958. március 17-én indult az amerikai Vanguard-1, amely a legrégebbi, még ma is a Föld körül keringő mesterséges hold.
