(Kép: NASA/JSC)
A zivatarfelhők (latinul cumulonimbus) heves, felfelé irányuló légáramlások hatására keletkeznek. A meleg, nagy nedvességtartalmú, instabil levegő konvektív mozgása formálja a felhők alakját. A napsütés hatására felmelegedő felszín közeléből a levegő felemelkedik. Ahogy magasabbra, hidegebb légrétegekbe ér, a levegő páratartalma vízcseppecskékké kondenzálódik. A jelenség a trópusokon egész évben, magasabb szélességeken a nyári időszakban jellemző.
Ahogy a víz halmazállapota légneműből folyékonnyá változik, energia szabadul fel, ami átadódik a környező levegőnek. Ez további konvekciót, felfelé áramlást idéz elő. Így keletkeznek a jellegzetesen tornyosuló felhők. A tornyok nálunk jellemzően 10, a trópusokon akár 20 km magasságig is elérnek. Itt húzódik a légkör tropopauza nevű rétege (a troposzféra és a sztratoszféra határvidéke). A tropopauzában megfordul a hőmérsékleti trend: a magasság növekedésével a hőmérséklet is nagyobb lesz. Ezért a cumulonimbus felfelé növekedése is megáll. A felhő teteje ellaposodik, üllő alakúvá válik. A Föld körüli pályáról, oldalirányból készített felvétel közepét is egy ilyen fehér, ellaposodó forma uralja.
