Mintákkal természetesen rendelkeznek, de a Holdra való visszatéréshez fejlesztendő eszközök teszteléséhez tonnaszám volna szükség a holdporhoz hasonló anyagra.

Az Apollo program a költségvetési ellenszélben meglehetősen lelassulva, az eredetileg kitűzött kéthavi startsűrűség háromszorosa után 1971. július 26-án indította útra az Endeavour parancsnoki modult és a Falcon holdkompot.

Hivatalosan egyelőre meg nem erősített hírek szerint a NASA következő holdprogramja az Orion név alatt fut majd.

Az első holdséta csak amolyan bemelegítés volt az igazi próbatétel, a Cone-kráter lejtőjének megmászása előtt. Az űrhajósoknak egy 3 kilométeres, hegymászással nehezített túrát kellett tenni, hogy a kráter pereméről szedhessenek mintákat.

1971. január 31-én újabb űrhajó indult a Hold felé, hogy kiköszörülje az előző küldetés során a NASA-n esett csorbát, az amerikaiak pedig továbblépjenek a Hold felfedezésében.

... avagy: sajtból van a Hold!

Dancsó Béla: Holdséta - A Holdra szállás története című könyvét mutatja be a szerző május 24-én (kedden) a Polaris Csillagvizsgálóban. Az előadás 18 órakor kezdődik.

Az irányításon értetlen döbbenet söpört végig. A rájuk bízott hajó bajba került, méghozzá elérhetetlen messzeségben. A NASA-nak korábban is voltak vészhelyzetei, ám ez a „probléma” most mindenen túltett.

Armstrongék és Conradék diadala után a kissé lelassult holdprogram újabb állomásához érkezett. A NASA számára ez az út azonban nem kívánt szenzációt hozott. Egy hiba miatt kis híján odaveszett a legénység.

Az utasai által Yankee Clippernek keresztelt parancsnoki űrhajó és Intrepid hívójelet kapott holdkomp 1969. november 14-én vett rajtot Cape Kennedyről, hogy Apollo-12 néven másodszor jusson el ember a Holdra.

A Rover próbája maradéktalan sikert hozott. De volt része kudarcban is Scottnak és Irwinnek. Az Apollo-15 minden sikere ellenére egyfajta érzelmi hullámvasút is volt.

Az Apollo program Lovellék kudarcával és Shepardék repülésével mélypontra jutott. A politikusok igyekeztek minél több pénzt elvonni az űrből. Ebben a környezetben született meg az egész program legnagyszerűbb expedíciója.

A mai napon az amerikai űrhivatal illetékesei közel 34 év után beismerték, hogy az Apollo-17 űrhajósai annak idején élőlényekre utaló jeleket találtak a Holdon.

A megannyi kérdés, vita után az Apollo-14-et szállító Saturn V minden gond nélkül indult el Cape Canaveralről. A NASA most izgulhatott csak igazán, a 10 nap múlva esedékes sikeres leszállás ezúttal tényleg élet-halál kérdése volt a szervezet számára.

Él közöttünk egy ember, akinek nevét együtt emlegetik a nagy felfedezőkével, Amudsenével, Kolumbuszéval és Marco Polóével. Ő az az ember, aki elsőként léphetett egy másik égitest felszínére. És most 75 éves.

A NASA tavaly alapított egy kitüntetést, amely egy darabka holdkőzetet rejt magában, és az amerikai „űrlegendák” a kitüntetettek.

Az űrhajóban, ahogy haladt előre az idő, egyre hidegebb lett. Tetézte a bajt, hogy Haise lázas beteg lett. De a legénység a halálfélelem és az egyre lehetetlenebb körülmények ellenére sem vesztette el az emberi tartását egy pillanatra sem.

Lovellék azonban hiába tettek meg mindent az összeszokottságért, a szerencse nem állt melléjük. A start előtt nem sokkal Charlie Duke a tartalék holdkomp pilóta kanyarófertőzést kapott...

A NASA-ra nehezedő iszonyatos nyomás (a szovjetek minden áron való megelőzésének igénye) ellenére az űrhivatal vezetése hideg fejjel gondolkodott. A Hold elérése érdekében vettek egy nagy lélegzetet és belevágtak egy látszólag felesleges programba, a Geminibe.

Az Apollo program ugyan a holdraszállás programja volt, de az első leszállás sikeres végrehajtása nem jelentette a sorozat végét, sőt. A holdprogram igazán csak az Armstrongék történelmi repülése után soron következő Apollo-12-vel indult be.