Azt azért talán mégsem... Bár most egy húsz éve pályán levő, már irányítatlan, nagyméretű űreszköz részben túlélheti a légkörbe lépést. Szerencsére igen kicsi az esélye, hogy lakott területre zuhanjanak a darabjai.
A 6,5 tonnás UARS (Upper Atmosphere Research Satellite) feladata a földi felsőlégkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak a vizsgálata volt. 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgépről helyezték pályára, és 2005 decemberében fejezte be aktív működését. Az egyre csökkenő magasságú pályája alapján az amerikai űrhivatal most úgy becsüli, hogy szeptember végén vagy október elején léphet be a sűrű légkörbe. Mivel mérete elegendően nagy ahhoz, hogy egyes darabjai ne égjenek el teljesen a levegőben, megvan az esélye, hogy azok valahol a földbe (vagy még valószínűbben az óceánba) csapódnak. Hogy pontosan mikor és hol, arról egyelőre természetesen nem lehet jóslatokba bocsátkozni. Az esemény lefolyása függ a naptevékenység erősségétől, ami kihat a felsőlégkör kiterjedésére is, illetve attól, hogy az űreszköz a térben épp hogyan áll. A NASA mindenesetre ígéri, hogy folyamatosan, és a lezuhanás időpontjához közeledve egyre gyakrabban tájékoztatja a közvéleményt a várható eseményekről.
A 10,7 m hosszú és 4,5 m széles UARS 1991-ben, a Discovery űrrepülőgépből való kibocsátása közben. (Kép: NASA MSC)
Számítógépes modellszámítások szerint a légköri fékeződést és felforrósodást kb. 20-30 darab vészelheti át, össztömegük mintegy 500 kg lehet. A törmelék egy 800 km-es kiterjedésű területen érheti el a felszínt. Hogy a műholddarabok lakott területre essenek, annak viszont szinte elhanyagolható a valószínűsége, egyszerűen azért, mert a bolygónk teljes felszínének csak nagyon kis részét népesítjük be. Az űrkorszak több mint fél évszázados története alatt még nem jegyeztek fel olyan balesetet, amikor egy földre zuhanó űreszközdarab közvetlen emberi sérülést okozott volna.
Ezúttal nincs szó arról, hogy a kiszolgált műholdat még a sűrű légkörbe jutása előtt megsemmisítenék, mint az 2008-ban történt egy meghibásodott amerikai kémműholddal. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Lelövik, ugye?
Műholdlelövés - nemzetközi reakciók
Elmúlt a „műholdveszély”
Hamarosan a légkörbe lépő amerikai műhold (Space.com)
Az ezerszámra összegyűjtött, kiválogatott Landsat műholdképeket pontosan egymás mellé kellett illeszteni, hogy összeálljon az egységes globális térkép.
