Egyre konkrétabb elképzelések kerülnek napvilágra a Kennedy Űrközpont legújabb mozgatható indítóállványának soron következő továbbfejlesztésével kapcsolatban. A végleges tervek kialakulása jövő februárra várható.
A kettős feladat a következő: egyfelől alkalmassá kell tenni a szerkezetet a Space Launch System (SLS) hordozórakéta fogadására. Másfelől el kell látni az indítóeszközt azokkal az alrendszerekkel, amelyek a rakéta konkrét kiszolgálásához szükségesek. Az alkalmassá tétel úgy tűnik nem lesz komolyabb átépítést igénylő művelet, mivel a jelenlegi platformrész legtöbb felépítő eleme a helyén maradhat. További nem elvetendő előny, hogy a kiszolgáló tornyot nem kell megbolygatni a művelet végrehajtásához. Ennek fényében elmondhatjuk, hogy a NASA jól döntött, amikor az eredetileg az Ares-1 számára megépített indítóállványt jelölte ki az SLS összeszerelését, startállásba való kiszállítását és indítását támogató eszköznek.
Hordozórakéta és indítóállványa. A legendás Saturn-5 holdrakétát idéző festés egyelőre lemaradt az ábráról. A platform részen vörössel kiemelve a szükséges módosítások.
A kiszolgáló rendszerek telepítése már keményebb diónak ígérkezik, ugyanis teljesen át kell tervezni a csatlakozó karok rendszerét. Az SLS nem csak „lábnyoma” tekintetében tér el szinte teljesen az Ares-1-től, hanem vertikálisan is teljesen más felépítésű. A legérdekesebb változtatás az Apollo-éra óta nem szerepelt, a rakéta aljához kapcsolódó csatlakozók beillesztése a tervekbe. Ezek lesznek felelősek a hidrogén-oxigén meghajtású középső fokozat tüzelőanyaggal illetve oxidálószerrel való feltöltéséhez, valamit az elektromos áramot is ezeken keresztül fogja kapni a jószág az indítási procedúra során.
Az SLS rakéta alsó szekciója. Le sem tagadhatná származását: bizony Shuttle-alapú hordozórakétával van dolgunk.
A kiszolgáló tornyon több mint tíz csatlakozó kar lesz felszerelve. Feladatuk abból fog állni, hogy összeköttetést biztosítsanak a hordozóeszköz fontosabb pontjai és a kiszolgálótorony között. A legizgalmasabb alighanem a beszállórámpa (Crew Access Arm) lesz, amelyen keresztül elfoglalja majd az Orion legénysége a helyét az űrhajó fedélzetén a felszállás előkészületei során.
A Space Shuttle programból megismert csatlakozókar a hordozórakéta középső fokozatának hidrogén- és oxigéntartálya között helyet foglaló részhez biztosít hozzáférést. Eredetileg újra kívánták hasznosítani a Shuttle programból származó egyik kart, azonban az elemzés kimutatta, hogy az SLS számára bizony újra lesz szükség. (Képek: NASA)
Ezek az elképzelések még nem véglegesek, vizsgálatok további sora van folyamatban a pontos tervezet felvázolásához. Amennyiben minden simán megy, jövő év februárjára készülhet el a végleges terv. Ebben az esetben bőségesen marad idő a racionalizálására az SLS rakéta 2017-ben esedékes debütálásáig.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Indítóállvány az SLS-nek
Az SLS indítóállványáról (nasaspaceflight.com)
A SpaceX megtette az első lépést a teljesen újrafelhasználható hordozórakéták kifejlesztése felé. 
