Másnap már elkezdődtek a programok: rakétaépítés (ezt három nap alatt kellett megépítenünk), küldetések, ahol felbocsátást, keringést és leszállást játszottuk el. A legviccesebb program az 51-es körzet meglátogatása volt. UFO-k megvizsgálása helyett itt csapatfeladatokat kellett csinálnunk.
A tábor során kipróbálhattuk, milyen sétálni a Holdon. Kaptunk egy kis vadászpilóta-képzést, különböző előadásokat hallgattunk meg arról, hogy ha az űrben valaki megsérül, azt hogyan kell ellátni, az űrhajósok étrendjéről és magáról a Shuttle rendszerről. A tábor 5. napján von Tiesenhausen tartott nekünk előadást az Univerzum keletkezéséről, a Naprendszerről, az exobolygókról és a jövő terveiről.
Ezeken kívül egy tojásnak kellett hőpajzsot építenünk, aminek a végén mi sikerrel megmentettük a tojást. Voltunk egy kétkarú centrifugában, ahol 3,5 g-ig gyorsítottak minket. Nehezebb volt, mint gondoltam.
Utolsó előtti nap lőttük ki a rakétáinkat, amiket építettünk. Itt is egy tojást kellett fellőni, majd épségben földet kellett érnie. A mi rakétánk a felszállás után egy másodperccel megpördült, majd az ejtőernyő sikeresen kinyílt. A tojást az apró hiba ellenére megmentettük. A nap második felében volt a 6 órás EDM küldetésünk. Első hallásra ez soknak tűnik, pedig szerintem rövid is volt. Itt én a földi irányításban voltam Flight Director, vagyis a főnök. Ebben a küldetésben az apróbb meghibásodásokon túl egyéb megbetegedésekre is gondolok. Voltak halálesetek, tömeges rosszullétek, én meg „szívrohamot” kaptam. Egyetlen természeti katasztrófánk volt, egy tornádó. Ez szétverte az egész irányítótermet, de minden nem várt esemény ellenére sikeresen teljesítettük küldetésünket.
A tábor utolsó napján tartották a záróünnepséget, ahol mindenki, aki kiállta az EDM-küldetést, „asztronauta-jelölt” lett.
Szerintem ez volt eddigi életem legnagyobb kalandja!
Hanyecz Ottó
