Kedd éjjel a Szaturnusz a Szíriusz és a Vénusz mellett (a Holdat leszámítva) a legfényesebb objektum az égen. Felé tart a Cassini űrszonda (a hozzákapcsolt Huygens leszállószondával), amely 5 éve indult, s eddigi sikeréhez magyar műszerek is hozzájárultak.
A NASA Discovery-programja előtti utolsó nagyméretű, drága űrszondája, a Cassini 1997. október 15-én indult útjára. A Szaturnusz rendszere felé tart, ahol a bolygóóriás vizsgálata mellett a Naprendszer második legnagyobb holdjára, a Titanra, az Európai Űrügynökség Huygens űrszondája a tervek szerint le is száll majd. Az űrszondát Jean-Dominique Cassini(1625-1712) olasz származású francia csillagászról nevezték el, akihez a Szaturnusz négy nagy holdjának a felfedezése fűződik, valamint a gyűrűrendszerben található legnagyobb rés is róla kapta nevét. A Szaturnusz egnagyobb holdját, a Titant 1655-ben fedezte fel a holland matematikus, fizikus és csillagász Christiaan Huygens(1629-1695), akit a leszállóegység névadójának választottak.
|
A Cassini-Huygens küldetés Titan IV hordozórakétán startolt. |
A Cassini a tervek szerint 2004 július elején, hét évi utazás után ér a Szaturnuszhoz, amelyet eddig csak a Pioner-11 és a Voyager űrszondák tudtak közelebbről megvizsgálni. Feladata eddigi útja során is akadt, ezeket kitűnően látta el. Egyedülálló esemény volt, amikor a 2000. év végén elért a Jupiterhez, s az 1995 óta a bolygó körül keringő Galileo űrszondával együtt vizsgálta a gázóriást. 9,7 millió km-re közelítette meg, hogy hintamanőverrel megcsapolja gravitációs energiáját, ám eközben az űrszonda-páros közös mérései fantasztikus eredményeket szolgáltattak.
Az űrszonda több bolygó gravitációs energiáját használva gyorsul a Külső-Naprendszer felé. Négy hintamanővere során kétszer haladt el a Vénusz, egyszer a Föld, egyszer pedig a Jupiter mellett. Bolygónk melletti közelsége nagy visszhangot keltett, mivel fedélzetén egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) biztosítja az energiát. Ebben pedig 30 kg plutónium található. Környezetvédők komolyan aggódtak, hogy mi lesz akkor, ha a szonda - fedélzetén az RTG-vel - visszahullik a Földre. (Ráadásul a bulvársajtó fedélzeti atomreaktort emlegetett, bár az RTG még köszönő viszonyban sincs egy nukleáris reaktorral...) Az RTG használata egyébként azért szükséges, mivel a Szaturnusz csaknem kétszer olyan messze van a Naptól, mint a Jupiter, és ekkora távolságban a napsugárzás már nem elegendő ahhoz, hogy napelemekkel biztosítsák a műszerek energiaellátását.
|
|
|
| A Cassini első felvétele a Szaturnuszról |
A Hubble űrtávcső felvétele a Titánról |
A hatalmas űrszondán 12 tudományos műszer található, amelyekkel a Szaturnuszhoz érve négy éves küldetése alatt alapos vizsgálatoknak veti alá a bolygót és holdrendszerét. Helyszíni mérések során vizsgálja a légkör összetételét, a gyűrűket, a bolygó mágneses terét és a holdjait is. Adatokat gyűjt a rendszerben lévő plazmáról, semleges és töltött részecskékről, a felszín, a légkör és a gyűrűk összetételéről, napszélről, sőt még a Szaturnusz rendszerében található porszemcsékről is, s eközben a színkép több tartományában is nagyfelbontású, jó minőségű képeket készít majd a gyűrűrendszerről, a holdakról és magáról a bolygóról is.
A Cassini fedélzetén lévő műszerek közül kettőhöz is jelentős a magyar hozzájárulás. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) szakemberei készítették el ugyanis a mágneses teret vizsgáló magnetométer (MAG), valamint a Cassini Plazma Spektrométer (CAPS) földi ellenőrző-rendszerét. Ez a plazmadetektor három érzékelővel rendelkezik, amellyel a részecskék energiáját, a plazma összetételét, s ezek időbeli változásait méri. A műszerek a Jupiter melletti elhaladás során megfelelően működtek.
A kétemeletnyi méretű Cassinin elhelyeztek egy leszállóegységet – ez a Huygens, az Európai Űrügynökség űrszondája. A Cassini egyik Titan közeli elhaladása alkalmával válik le az űrszondáról, s miközben belép a hold sűrű nitrogén légkörébe, életre kel, és hat fedélzeti műszerével megkezdi méréseit. Ejtőernyője segítségével lassan, két és fél óra alatt ereszkedik le a felszínre, ezalatt a légkör összetételét és tulajdonságait alapos vizsgálatoknak veti alá, valamint megpróbál fényt deríteni az itt zajló kémiai folyamatokra is. Nem tudni, hogy a felszínen szilárd talajt ér-e a műszer vagy szénhidrogén óceánba süllyed, így élettartama várhatóan három perc, de maximum fél óra lesz, ezzel a rövid műsorával zárja hét évi utazását.
|
|
| A Cassini radarméréssel deríti fel a
felszínt |
A Huygens ejtőernyővel ereszkedik alá |
A Titan napjainkban a naprendszerkutatás egyik legizgalmasabb célpontja. Jelenlegi ismereteink csupán ahhoz elegendők, hogy zavarba ejtő kérdések sorát tegyük fel az ismeretlen világot illetően. Naprendszerünk egyedüli holdja, amely vastag nitrogénlégkörrel rendelkezik, ám a napsugárzás hatására a légkör felső rétegeiben a szerves molekulák közt olyan fotokémiai reakciók mennek végbe, amelyek átláthatatlan barnás-narancssárgává teszik a légkört. Anyagi összetétele leginkább egy korai Földet megjelenítő hatalmas laboratóriumhoz hasonlít, amiben egykor az élet is kialakult. Felszíne jelentős részét szerves anyagokból, főleg szénhidrogénekből álló „ős-leves” szerű óceán borítja, melyben talán az élet alapjait jelentő komplex szerves anyagok is előfordulhatnak. Vizsgálata Naprendszerünk kialakulását, s talán az élet keletkezését érintő alapvető kérdéseinkre segíthet megadni a választ.
Kapcsolódó linkek:
Ismertető a Szaturnuszról
Ismertető a Titanról
A Cassini űrszondáról
A Cassini űrszondáról (adatok)
Oppozícióban a Szaturnusz, észlelési lehetőségek(angolul)
Hol jár most a Cassini?
A Cassini-Huygens küldetés (angolul)
A Szaturnuszról(angolul)
A Titanról (angolul)
A Voyager-program hivatalos oldala (angol)
