Manapság, amikor a lassanként készülgető ISS az űrállomások császárává lép elő, keveset emlegetjük a szovjet űrállomásokat. Pedig a rögös út velük kezdődött. Elsőként a Szaljut űrállomás-családdal.
Mint minden az űrkutatás régebbi időiben, ez a történet is a versennyel kezdődött. A holdraszállás alternatívája egy űrállomás építése volt, amely elég látványos tettnek ígérkezett a szuperhatalmi státusz bemutatására. Amerika végül a Holdra indult, ahová a Szovjetunió is ment volna, de aztán a megfelelő eszközök híján ez nem sikerült. Egy bakugrással aztán a szovjetek át is nyergeltek egy űrállomás-projektre, tagadva mindenféle olyan hírt, hogy ők valaha versenybe szálltak volna a Hold meghódításáért.
Az űrállomások létrehozásában először a katonák jeleskedtek, ők szerettek volna amolyan elháríthatatlan megfigyelőposztot birtokolni az űrben. Amerikai oldalon meg is születtek a MOL (Manned Orbiting Laboratory) tervei, a szovjetek pedig Almaz néven fogtak katonai űreszköz fejlesztésébe. Végül a szovjet politikusok ezt a katonai űrállomást vetették be civilben, hogy a világ tudtára adják, ők is képesek világraszóló űrteljesítményre, övék a világ első űrállomása. Így született meg a legendás név, a Szaljut.
A Szaljut űrállomás, mint típus egy nagyon egyszerű szerkezetű, egyetlen nagy kabint magában foglaló űreszköz volt, a kor űrhajóihoz képest tekintélyes tömeggel és jó nagy belső térrel. Ez évtizedekig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a szovjetek értékes űrtapasztalatokra tegyenek szert. Az évek során Szaljutok sorozata startolt, egyre hosszabb időket töltve az űrben. Eleinte csak egy-két legénységet fogadtak az űrállomások, egészen a Szaljut-5-ig, aztán a Szaljut-6-tal minden megváltozott. Szojuz űrhajók „tömege” dokkolt az állomáshoz, és megoldották az utánpótlás kérdését is a Progresz teherűrhajókkal. És ekkor érkezett el az idő a Szaljut-7 felbocsátásához.
A sorozatból legutoljára startolt a 7-es sorszámot viselő – valójában a nyolcadik – Szaljut űrállomás 1982. április 19-én. A start a Mir-program csúszása és a takarosság jegyében zajlott, hisz maga az űrhajótest nem volt más, mint a sikeres előd, a Szaljut-6 tartalék egysége (amelyet az egyre késő Mir felbocsátása helyett indítottak, további előkísérletek színhelyéül szánva a Mir modul-űrállomás számára).
Folytatjuk!
Kapcsolódó cikkek:
Negyedszázada állt Föld körüli pályára a Szaljut-6 űrállomás (1. rész)
Negyedszázada állt Föld körüli pályára a Szaljut-6 űrállomás (2. rész)
Az utolsó Szaljut: 25 éve startolt a Szaljut-7 (2. rész)
25 éve annak, hogy 1977. szeptember 29-én a bajkonuri űrkikötőből elindították és pályára állt az első több éves élettartamra tervezett, ún. második generációs űrállomás, a Szaljut-6. Ezzel új fejezet nyílt az űrállomások történetében, s több, mint hat évvel az első Szaljut startja után technikai módosítások, fejlesztések után lehetővé vált, hogy emberek élhessenek és dolgozhassanak a világűrben hosszabb időn keresztül is. Kétrészes cikkünk első részében az űrállomást és annak általános programját mutatjuk be, majd másnap, a második részben a Szaljut-6 hazai vonatkozásairól ejtünk szót.
