Negyedszázada állt Föld körüli pályára a Szaljut-6 űrállomás (1. rész)

25 éve annak, hogy 1977. szeptember 29-én a bajkonuri űrkikötőből elindították és pályára állt az első több éves élettartamra tervezett, ún. második generációs űrállomás, a Szaljut-6. Ezzel új fejezet nyílt az űrállomások történetében, s több, mint hat évvel az első Szaljut startja után technikai módosítások, fejlesztések után lehetővé vált, hogy emberek élhessenek és dolgozhassanak a világűrben hosszabb időn keresztül is. Kétrészes cikkünk első részében az űrállomást és annak általános programját mutatjuk be, majd másnap, a második részben a Szaljut-6 hazai vonatkozásairól ejtünk szót.

A Szaljut-6 tervezett 18 hónapos működésének többszörösét túlszárnyalva 1982. július 29-ig repült, s kozmikus lakhelyéül szolgált számos ország űrhajósának, miközben különböző tudományterületek űrbéli kísérletei váltak elvégezhetővé. Az Interkozmosz program révén hazánk is hozzájárulhatott az űrállomás sikeréhez, műszertechnikai háttérel, jelentős űrkísérletekkel, s saját űrhajóssal támogatva az űrprogramot.
A Szaljut-6 és -7 űrállomások öt hengeres részből álltak: elülső átszálló fülke, munka- és pihenőterem, hátsó átszálló fülke és műszaki-hajtómű egység. A fedélzeti navigációs és életfenntartó eszközök jelentős fejlesztése mellett elsőként került két összekapcsoló rendszer űrállomásra, ami lehetővé tette, hogy egyszerre két űrhajó is az állomáshoz tudjon csatlakozni. Ez jelentette az első lépést a több elemből összekapcsolt második generációs állomásokhoz, a Mirhez, majd napjaink Nemzetközi Űrállomásához. Sikeres pályáraállás után a Szojuz-25-tel elsőként érkező legénységnek nem sikerült dokkolnia az űrállomáshoz, így az első látogatók csupán 1977 decemberében érkeztek meg. Feladatuk a földfelszín és az óceánok megfigyelése, valamint orvosi kísérletek elvégzése volt. December 20-án léptek ki a világűrbe a külső burkolat ellenőrzése céljából, kétséges volt ugyanis, hogy a korábbi, sikertelen csatlakozás során nem sérült-e meg a dokkolórendszer. 1978. január 11-én érkezett meg a Szojuz-27, s ezzel első ízben keringett olyan objektum a Föld körül, amelyhez egyszerre két űrszállítóeszköz csatlakozott.
A Szaljut-6 program másik különlegessége, hogy itt próbálták ki először a Progressz-teherűrhajókat. Az utánpótlást szállító automatizált űrjárművek kulcsfontosságúak a hosszútávű űrbéli munka fenntartásához. A Progressz-1 1978. január 22-én kapcsolódott az állomáshoz. Tudományos eszközök, s filmezéshez, fényképezéshez szükséges kellékek utánpótlását szállította, valamint az életfeltételeket biztosító eszközök és fogyó anyagok újabb készletét juttatta el az űrhajósokhoz. Lehetőség nyílt a meghibásodott vagy elhasználódott műszerek és fölöslegessé vált berendezések, tárgyak, valamint kutatási eredmények Földre való visszajuttatására is. A Progressz teherűrhajó kiemelkedő eredményeként 1978. február 2-3-án az űrrepülés gyakorlatában először töltöttek újra űreszközt üzemanyaggal orbitális pályán. Működése alatt összesen 12 Progressz űrhajó látogatta meg az űrállomást, összesen mintegy 20 tonna ellátmányt szállítva.
Az űrállomás több szempontból is szolgálta az űrkutatás fejlődését. Technológiai újításokat lehetett vele teszteni, valamint számos jelentős űrbéli kísérletnek adott otthont. Biológiai, orvosbiológiai és fiziológiai kísérletek keretei közt növények fejlődését vizsgálták súlytalanság állapotában, valamint a mikrogravitációs környezet emberi szervezetre gyakorolt hatását is tanulmányozták. Geofizikai és erőforráskutatási kísérletek során filmezték, fényképezték, s egyéb berendezésekkel tanulmányozták a földfelszínt és annak változását. A számos műszaki és technológiai kísérletben jelentős szerepet kapott a kristályosodási folyamatok tanulmányozása.


Ábránk egy személyszállító Szojuz és teherszállító Progressz űrhajóból, illetve a Szaljut-6 űrállomásból álló rendszert mutatja. Táblázatunk a hetvenes és nyolcvanas évek első - és második generációs űrállomásainak legfontosabb adatait tartalmazza.

Szaljut-1...5Szaljut-6, -7Skylab 1
tömeg18,5-19 t19 t76,295 kg
térfogat90 köbméter100 köbméter361 köbméter
befogadóképesség2-3 fő2-6 fő3 fő
hordozórakétaProtonProtonSaturn V

Az űrállomás különlegessége, hogy az 1967-ben megalakult Interkozmosz - mely a szocialista országok között az űrkutatás területén tudományos együttműködést tette lehetővé - keretei közt Magyarország is lehetőséget kapott, hogy hozzájáruljon az űrállomás tudományos sikeréhez. (Folytatjuk...)

Forrás: 50 éves a magyar űrkutatás, kiadta: Magyar Űrkutatási Iroda, Nexus kiadó, Budapest, 1996

Cikk nyomtatása
A rovat archívuma

Gyorskereső

Rovatok

Támogatóink

játékbolt ahol gyerekjáték a vásárlás

Tetszik / Like

Kiemelt partnerünk

Magyar űrkatalógus