Az STS-31 előtt egy hosszas felkészítésen vettünk részt, hogyan állítsuk pályára a Hubble-űrtávcsövet, és kinek hol kell lennie a pályára állítás folyamata alatt. Aztán terv ide vagy oda, Bruce McCandless-nek és Kathy Sullivannek be kellett öltöznie és a légzsilipben kellett lennie, mivel támadt némi aggodalom: lehet, hogy ki kell menniük az űrbe segíteni kinyitni a napelemtáblákat, ha azok maguktól nem nyílnának ki. Steve Hawley kezelte a robotkart, Charlie Bolden figyelt az űrhajó megfelelő pályán tartására, és én próbáltam meggyőződni róla, hogy a végén az űrhajónk megfelelően el tud majd távolodni az űrtávcsőtől. Steve és én a hátsó ablaknál voltunk. Amikor eljött a pillanat, elengedte a távcsövet a karral, és kezdte hátrahúzni a kart az útból. Felsóhajtottunk, „Aztaaa, odanézz!”. Aztán szinte egyszerre, „Fényképezőt! Ide egy fényképezőgépet!”. Kitalálják miért? Mivel Bruce és Karthy odalenn voltak a zsilipben, senkinél nem volt fényképezőgép, hogy dokumentáljuk ezt a történelmi pillanatot. De addigra már jó pár méterre el is távolodtunk a távcsőtől. Szerencsére egy nagy formátumú IMAX kamera is velünk volt a raktérben, és az automata üzemmódban készített felvételt helyettünk a pályára állítás szent pillanatáról…
(Képek: NASA)
Dancsó Béla
<< előző rész --- következő rész >>
