Feldereng a jövő: a végül nyertes Shuttle-alapú SLS dizájn egyik változata. (Kép: NASA)
Ha megengednek egy személyes gondolatot: véleményem szerint az STS-135 repülése semmilyen szinten sem tekinthető szomorú eseménynek. Még ha az űrrepülőgép-rajongók (egykor magam is az voltam) szemszögéből tekintem, akkor sem. Ellentétben az Apollóval, amelyet fájdalmasan rövid karrier után „ítélt halálra” az USA vezetése, a Space Shuttle bőven kapott időt a bizonyításra. (Az első embert szállító Apollo űrhajó 1968 októberében, az utolsó 1975 júliusában repült. Ez az alig hét év sokkal de sokkal rövidebb idő, mint az STS-1 és az STS-135 repülése között eltelt több mint harminc év…) Másfelől maga az űrrepülőgép, mint űrhajótípus nem fog eltűnni: a SpaceShipTwo illetve a Dream Chaser csak két példa a jelenleg fejlesztés alatt álló űrrepülőgépek közül. A Space Shuttle hosszú és tartalmas „életet élt le”, nem fiatalon érte az értelmetlen és tragikus „halál”. Most eljött az ideje, hogy méltóképpen búcsút vegyünk tőle. Remélhetőleg az STS-135 küldetésének követése szép és ünnepélyes alkalmat ad majd erre nekünk, a hivatásos űrkutatóknak és a hobbi-űrrajongóknak is.
(Kép: NASA / Kim Shiflett)
Az utolsó, százharmincötödik Shuttle repülés holnap, július 8-án veszi majd kezdetét (remélhetőleg, bár az időjárás még közbeszólhat), és a jelenlegi repülési terv szerint július 20-áig tart majd. Eme 12 napos küldetés lesz az Atlantis űrrepülőgép harmincharmadik, végső űrutazása. Négyfős személyzete a következő: Chris Ferguson parancsnok, Douglas Hurley másodpilóta, Sandra Magnus és Rex Walheim küldetésspecialisták. A misszió fő feladata ellátmány és tartalék alkatrészek felszállítása a Nemzetközi Űrállomásra a Raffaello többcélú logisztikai modul segítségével. Az utolsó űrsikló-személyzet nem fog űrsétát tenni, a repülés ideje alatt szükséges egyetlen járművön kívüli tevékenységet az űrállomás alapszemélyzete fogja elvégezni.
Jó szelet, Atlantis!
Németh Péter
