...történt a Challenger katasztrófája.
Eltelt 25 év, egy negyed évszázad a Challenger űrrepülőgép és héttagú legénysége pusztulása óta. A földkerekség űrkutatás iránt érdeklődő népességét teljes egészében sokkolta a végzetes baleset. Az űrhajózást rendszeres figyelemmel nem kísérő közvélemény jelentős részét szintén megdöbbenéssel töltötte el az értelmetlen tragédia. Legnagyobb hatással mégis magára az amerikai űrhajózásra volt: immáron megcáfolhatatlan bizonyíték állt elő arról, hogy a bálványozott űrkomp nem űrkomp valójában, hanem egy megkérdőjelezhető koncepció életveszélyes karikatúrája.
Azonban nem volt meg az elegendő bátorság az Amerikai Egyesült Államok honatyáiban, hogy értelmet adjanak a hét űrhajós halálának, és már akkor leállítsák az űrrepülőgép-programot. Egyszerűségi megfontolásokból váltás helyett foltozás következett, ám az eleve komoly tervezési deficitet hordozó járműtípus továbbra sem volt képes kielégíteni sem a biztonsági, sem a használattal kapcsolatos követelményeket. Továbbra is maradt a tánc a penge élén, és a meglehetősen kevés indítás. A kárpótlás a felszállások lélegzetelállító mivoltában és abban a tényben öltött testet, hogy jelen időben létező dolog az amerikai űrhajózás.
Az USA vezetésének egy újabb gép elvesztése és további hét ember halála kellett ahhoz, hogy belássa a Space Shuttle életképtelenségét. Ekkorra azonban a már épülő Nemzetközi Űrállomás erős szálakkal a szolgálathoz láncolta a megmaradt madárkákat. A körülmények összjátéka végül azt eredményezte, hogy negyed évszázad elmúltával is szolgálatban áll az a rendszer, amelyet komoly előrelátás megléte esetén már az első súlyos katasztrófája után le kellett volna állítani.
Kapcsolódó cikkek:
Már 20 éve...
Kevesebb, mint hat héttel a start előtt le kellett cserélni a Discovery személyzetének egyik tagját.
