STS-135: A lehetséges személyzet

A NASA illetékesei megnevezték, hogy kik lehetnek a tagjai az „utolsó utáni” űrrepülőgépes küldetés legénységének. Ugyanakkor még mindig nem biztos, hogy az Igazgatóság megkapja az engedélyt a repülés lebonyolítására.

Megvan az a négytagú legénység, amely most, hogy kézhez kapta a kinevezését, megkezdheti a felkészülést, hogy szükség esetén hazahozzák a gondba került STS-134-asztronautákat. Amennyiben az Endeavour rendben visszahozza az utolsó személyzetét a nevezett küldetésről, megnyílik a lehetőség az STS-135 felszállására. Amennyiben a politika végre-valahára rábólint a tervre, akkor a mentőküldetés legénysége elviheti még egy utolsó, „normális” útra az Atlantist az égbe, hogy még egy legeslegutolsó űrállomás-ellátó küldetéssel bevégezzék az űrrepülőgép-programot.

Általában egy év áll rendelkezésre a kijelölt űrhajósoknak, hogy felkészüljenek a küldetésükre a Space Shuttle fedélzetén, a mostani esetben azonban tíz hónap alatt kell felkészülnie a kijelölt személyzetnek. Ez korántsem jelent hatalmas kockázatvállalást. Egyrészt mivel a biztonság az első, könnyen elképzelhető, hogy csúszni fog a még hátralévő néhány misszió. Másfelől a legénységbe csupa tapasztalt űrhajós került be, feltételezhetjük, hogy megbirkóznak majd a feladattal a szokásosnál valamivel rövidebb idő alatt is.

Christopher Ferguson parancsnok, Douglas Hurley másodpilóta, Rex Walheim és Sandra Magnus küldetésspecialisták – az „utolsó utáni” Space Shuttle repülés potenciális személyzete. (Kép: NASA / Spaceflight Now)

Ferguson parancsnok korábban az STS-115 másodpilótájaként illetve az STS-126 parancsnokaként bizonyította kvalitásait felettesei számára. Hurley másodpilóta eddig „csak” egyszer járt a világűrben, az STS-127 küldetésen vehetett részt másodpilótaként. Walheim űrhajós parancsnokához hasonlatosan kétszer járt odafenn eddig, mind a kétszer az Atlantis űrrepülőgép fedélzetén, az STS-110 és az STS-122 legénységének tagjaként. A személyzet női tagja szintén repült már az Atlantis fedélzetén az STS-112 küldetés keretében. Emellett Sandra Magnus négy és fél hónapig volt a Nemzetközi Űrállomás állandó legénységének tagja 2008 és 2009 folyamán.

Az esély, hogy megvalósulhat az STS-135 küldetés, folyamatosan növekszik. Az űrrepülőgép-program elnyújtott lezárásában érdekeltek komoly lobbitevékenységet folytatnak az ügy érdekében. A jelenlegi káosz az amerikai űrhajózás jövője táján az ő malmukra hajtja a vizet: lassan-lassan végleg lejár a Space Shuttle ideje, és sehol egy épkézláb űrhajó, ami belátható időn belül felváltja a veterán madárkákat. Ugyan zajlik az Orion fejlesztése, és a Dragon építése is szépen halad előre, azonban még egyik potenciális „utód-űrhajó” sem bizonyította meggyőzően a képességeit.

„Meglepő módon” leginkább anyagi akadályai vannak az STS-135 megszületésének. A technikai és biztonsági szempontok szinte biztosan teljesíthetőek. Aligha valószínű, hogy a rendelkezésre álló bőséges idő mellett bármi baj volna majd akár az STS-133, akár az STS-134 lerepülésnél. Az Atlantis felkészítése plusz egy űrrepülésre (amely jelenleg még az STS-134 potenciális mentőküldetése STS-335 néven) folyamatosan zajlik, a felmerülő műszaki nehézségek szinte biztosan megoldhatóak lesznek. Most sokkal inkább arról van szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok honatyái belenyúlnak-e egy kicsit még jobban Sam bácsi zsebébe még egy ráadás Space Shuttle küldetés kedvéért…

Kapcsolódó cikkek:
Az utolsó kettő (?)
Space Shuttle: Az utolsó szalmaszálak
Bill Nelson: Legyen még egy küldetés!
Még egy küldetés?

Kapcsolódó linkek:
A lehetséges „utolsó utáni” űrrepülőgépes személyzet (Spaceflight Now)