A repülés 63. másodpercében gigantikus vibráció futott végig az űreszköz törzsén, amely károsodásokhoz vezetett. Levált az űrállomás külsejének egy darabja (a mikrometeorit- és hőpajzs), ráadásul leválásakor a hatalmas lemez magával ragadta az egyik napelemtáblát is, míg a másikat az össze-vissza görbült törmelék nem engedte kinyílni. A sérülten pályára állt űrállomás válságos helyzetbe került: az elvesztett és a ki nem nyílt napelemtáblák nem termeltek áramot, mindössze a napobszervatórium szélmalomszerű kis napelemei működtek, de ezek kapacitása még a minimális áramigény fedezésére sem voltak elegendőek. A Skylabet az irányítás a „normális” (napra merőleges) helyzethez képest 45°-ban kénytelen volt megdönteni, mert a túlmelegedés egy-két napon belül tönkretett volna mindent. A hőpajzs hiányában még eme áthidaló megoldás ellenére is 40 fok fölé emelkedett a belső hőmérséklet.
Az első legénység másnapra tervezett startját azonnal elhalasztották és a seregnyi mérnök a Skylab megmentésén kezdett el dolgozni. Mindössze hét nap kellett hozzá, hogy elkészítsenek egy napvédő fóliát, amelyet a sérült rész fölé kifeszítve megmenthetőnek tűnt a Skylab. Az első legénységre várt a feladat, hogy azt felszerelje.
Folytatjuk…
Dancsó Béla
