Kobalt: orosz katonai kémműhold indult

Az optikai felderítésre alkalmas, klasszikus filmes módszert alkalmazó, titkos űreszköz a nem túl kifejező Kozmosz-2495 jelzést kapta.

A hírek szerint a Kobalt-M sorozatba tartozó, optikai tartományban nagyfelbontású felvételek készítésére alkalmas műholdról van szó. A startra az észak-oroszországi Pleszeckből, Szojuz-2.1a típusú hordozórakétával került sor, május 6-án, magyar idő szerint 15:49-kor. Ezeket a fajta katonai távérzékelő holdakat korábban a Szojuz rakéta régebbi, U típusával állítottak pályára, azt azonban kivonják a használatból.

Míg az új típusú hordozórakéta modernizált repülésirányító rendszert használt, addig a pályára állított Kobalt-M hold a jól bevált klasszikus módszerrel dolgozik. Kamerája a megfigyelésre kijelölt stratégiai fontosságú létesítmények fölött elhaladva hagyományos filmre készíti a fényképeit, kb. 30 cm-es felszíni felbontással. Az exponált filmeket tartalmazó kazettákat aztán – természetesen titkos helyen – lejuttatják a Földre, ahol begyűjtik azokat és utána elemzik a fotókat. Az ilyen műholdak hasznos élettartama nem túlságosan hosszú, néhány hónap. A filmkazetták kifogyását követően már nem tudják az űreszközök hasznát venni. A Kobalt műholdak jellemzően kb. 250 és 500 km közötti magasságban, nagy hajlásszögű pályákon repülnek, így lényegében a földfelszín legnagyobb részéről képesek fényképeket készíteni. A mostani műhold a kilencedik a Kobalt legújabb, modernizált sorozatában. Az előzőt 2012 májusában indították. Elemzők már akkor úgy gondolták, hogy az lesz a sorozat utolsó darabja – a mostaninál is így sejtik. Az oroszok korábban már kipróbáltak egy új generációs, hosszabb élettartamra tervezett, immár digitális képalkotással és az adatok rádiós lesugárzásával működő új kémműhold-típust. Ez a Perszona (Persona) sorozat, amelynek első képviselője 2008-ban, a második 2013-ban állt Föld körüli pályára. Az első állítólag röviddel a start után meghibásodott.

A Kobalt (más jelöléssel Jantar-4K2M) a technológiáját tekintve igazából egy „őskövület”, az 1960-as évek katonai kémholdtípusainak kései képviselője. A filmes módszer akkoriban előnyös volt, hiszen az így készített képek jó minőségűek, a megoldás pedig megbízhatónak és (viszonylag) olcsónak számított. Azóta azonban az elektrooptikai távérzékelés területén óriási fejlődés ment végbe. Ma már ez a módszer sokkal célszerűbb: a digitális képek szinte azonnal lesugározhatók a Földre, rögtön elemezhetők. Az űreszköz élettartamát nem határolja be a fedélzetén levő korlátozott filmkészlet. Emiatt nagyságrendekkel tovább tarthatnak a műholdak. A leghosszabban szolgáló amerikai kémműhold, az USA-129 jelű például 17 és fél évig húzta, míg a hagyományos fotós típusból a rekorder valószínűleg az 1983-1984-ben működött OPS-0721 (KH-9 Hexagon típus) volt, amelyet kilenc hónapon át tudtak használni.

Kapcsolódó cikkek:
Új orosz kémműhold indult
Műholdról a fotólaborba
Még két csütörtöki start, orosz rakétákkal
Szojuz Pleszeckből, orosz kémműholddal
Így kémkedtek az űrből régen (1. rész)
Így kémkedtek az űrből régen (2. rész)

Kapcsolódó linkek:
A legújabb orosz Kobalt-M kémműhold startja (NasaSpaceflight.com)