A Spirit szonda lokális szilikát-lelete mellett más marsszondák keringő egységeinek eredményei alapján a feltételezett korai óceán(ok) meglétére találtak bizonyítékokat kutatók.
Már régóta foglalkoztatja a tudósokat egy egykori marsi óceán létezése. A mérések meg is mutatták hol lehetett a bolygó egyharmadát befedő víztömeg: az északi féltekén (el is nevezték Oceanus Borealis-nak). Bizonyítéknak pedig két felszíni formációt tekintettek – az egyik az Arabia, a másik a Deuteronilus nevet kapta – amelyek a fotókon egyfajta partvonalként jelentek meg. A kutatók egy csoportja viszont vitatta ezt a nézőpontot, mivel a feltételezett óceánpartok nem „passzoltak egymáshoz”. Egy óceánpartnak mindenütt egy szintben kell lennie, ám a több ezer kilométer hosszú partvonalakon vízszintesen hatalmas szintkülönbségek mérhetők (az Arabia esetében 2,5 km, a Deuteronilusnál pedig 700 méteres a legnagyobb szintkülönbség).
A kutatók most megtalálták a választ: véleményük szerint a felszín deformálódott a bolygó pólusvándorlása hatására. A Mars forgástengelye nem olyan stabil, mint Földünké, amelyet a nagytömegű Hold tart kordában. Milliárd éves skálán a vörös bolygó pólusai akár 50°-ot is vándorolhattak. Ez egyúttal kiváltja a kőzetburok lassú elfordulását az olvadt belső felett. Mivel a bolygók mindegyike forgási ellipszoid formát vett fel keletkezésekor, a szilárd kőzetburok és az alatta elhelyezkedő rétegek egymáson való elfordulásakor feszültségek keletkeznek, amelyek töréseket, süllyedéseket hozhatnak létre. (A tudósok szerint a Földhöz – és Marshoz – hasonló kőzetbolygókon a nagytömegű folyékony belső rész a stabilabb és a vékony kéreg alkalmazkodik elasztikusan a belső formájához, ha a két réteg elmozdul egymáson.) Így változhatott meg a tengeri partvonalnak tartott képződmények topográfiája is az elmúlt 2 milliárd évben.
Maga a pólusvándorlás is bizonytalan megítélésű folyamat. Elvben okozhatta valamilyen tömegátrendeződés a kéregben (vulkáni tevékenység folytán), a Tharsis-hátság hatalmas tűzhányóinak felépülése – mint speciális kéregbeli tömegátrendeződési folyamat –, vagy néhány hatalmas becsapódás is. Vagy akár magának az oly annyira keresett víznek a körforgása is okozhatta a tömegátrendeződést: a jéggé fagyó, majd elszublimáló és a sarki jégsapkákba koncentrálódó vizek is óriási tömegű anyagot képesek mozgatni a felszínen. Az okok megtalálása talán egy későbbi kutatás eredménye lehet, azonban a múltbeli nagymennyiségű víz egy újabb mozaikdarabja került a helyére a marsi kirakósban. Ezentúl talán joggal nevezhetjük óceánmedernek az Oceanus Borealist. (Forrás: Space.com, képek: NASA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A víz bűvöletében
A Mars néhai óceánjairól (Space.com)
Február 25-én a napkutató STEREO űrszondák egyike (a Földtől lemaradó, a B jelű) a Hold árnyékába került.
